Sok magabiztos anyát láttam már összeomlani a vasárnapi ebéd mellett, amikor a nagy műgonddal elkészített, remekbe szabott menüt szemük fénye finnyogva tologatja ide-oda a tányérján. Anélkül, hogy egyetlen falatot is a szájába tenne.

Hiánypótló összeállítás, trükkök, hogy a gyerek hajlandó legyen enni.

Talán kicsit szigorúnak hangzik, de ha még nem csesztük el nagyon, érdemes viszonylag hamar bevezetni a nem főzünk külön a gyereknek rezsimet.

Nyilván nem a 10 hónapos sütőtök-alma-csirkehús turmixát kell enni az egész családnak.

Viszont később érdemes észben tartani, hogy amit mi magunknak főzünk, azok (többnyire) finom, egészséges, jó kaják.

A külön főzés nagy veszélye az, hogy 3-4-5 embernél is egyre kisebb az a közös halmaz, ami mindenkinek a kedvence.

Ami oda vezet, hogy reggelire készíthetjük négyféle módon a tojást, vacsorára ketten kérnek spenótot, ketten spagettit, de csak az egyiknek jó a paradicsomos szósz, a másik tejszíneset akar, míg egyvalaki nem enged a napi három étkezés legyen nutelláskenyérből.

Ezzel együtt léteznek fúj kaják, a gyerekek nagy százaléka utálja a májat, a zöldsalátát és a padlizsánt, ezért a családi vacsora ne legyen resztelt máj sült padlizsánnal és zöldsalival.

De mindhárom étel olyan, amit kevésbé rétegkajákkal kombinálva nyugodtan az asztalra lehet tenni, a gyerek is kap belőle egy kanállal, aztán ha megkóstolta, és otthagyja, hát ez van.

Kaja mellett gyerek még éhen nem halt - mondogatják a bölcs nagymamák, és van benne valami.

Ja, és még egy dolog: a normális evésre szoktatásnak van egy sarokpontja, ami sajnos elég nagy elszántságot igényel: nem szabad hagyni, hogy a gyerek a kalóriaszükségletét napközben folyamatosan hülyeség legelésével pipálja ki.

Mert lehet akármilyen jó kaja a reggeli-ebéd-vacsora, ha közben egész nap lehet csipszet, ropit, kekszet, kölesgolyót, csokikát, fagyikát, sütikét, gyümölcsjoghurtot, túrórudit, pudingot, krémtúrót, cukros szörpit és gyümölcsleveket nyomni.

Megoldás lehet, ha világosan meghatározzuk, mi a napi édességadag (pl 1 túrórudi, egy bögre kakaó és egy gyümölcsjoghurt), és azon kívül nincs nasi.

Nem eszik levest a gyereke? Tolja bele a botmixert

Mármint természetesen a levesbe.

Pár kanál tejjel, tejföllel vagy tejszínnel felöntve csodás krémelves készül az egyébként soha meg sem kóstolt zöldséglevesből, lencselevesből – bármiből, kivéve talán a gulyáslevest.

Ha még cuki reszelt sajt kukacokat, vagy pirított naprafogómagot is kínálunk hozzá, jó eséllyel elég nagy lesz a csábítás.

Ha semmi nem működik, bevethető a nutricionális szempontból szemét, de gyerekek számára ellenállhatatlan zsemlekocka és levesgolyó.

Csempésszen bele cukrot

Ettől a javaslattól természetesen máris elhatárolódunk.

Ugyanakkor kénytelenek vagyunk belátni, hogy a gyereknevelés nem az elvek, hanem a praktikum mentén képes csak működni. Amikor a kislányom bölcsődébe járt, érthetetlen módon az összes főzeléket megette, amit ott kínáltak neki, és amire otthon ránézni sem volt hajlandó.

Már-már ott tartottam, hogy elkérem a recepteket, és kiadom könyvben a siker biztos tudatában, de aztán a bölcsődevezető elárulta az univerzális megoldást: cukrot tesznek mindenbe.

Természetesen elborzadtam, és igazából most sem javasoljuk senkinek, hogy cukrozza a főzeléket, de ha ez az egyetlen módja, hogy valami zöldséget juttassunk a porontyba, akkor nem olyan nagy ár ez.

Ha pedig ebéd helyett úgyis kekszet fog majszolni egész délután, akkor úgyis mindegy.

Hagyja el a durva fűszereket

Tudjuk, vannak gyerekek, akik élnek-halnak a fokhagymáért, olyat azonban egyet sem ismerünk, aki a bors ízéért lenne oda. Figyeljünk oda, hogy nem csak az erős paprika, de például a gyömbér is csíp, a gyerekek jó eséllyel eldobják a kanalat az ilyen ételektől.

Tapasztalataink szerint a legtöbben a köménymag ízétől is undorodnak.

Ha semmiképpen sem tudjuk elképzelni az ételt az erős aromájú a fűszerek nélkül, legalább arra ügyeljünk, hogy semmiképpen se haraphasson rá a gyermek: teatojásban, vagy őrölve tegyük a fazékba.

Mondja azt, hogy láthatatlanná válik tőle

Esetleg repülni tud. Ezt az ötletet Hennától loptam, és bizonyos életkorig szuperül be is válik a családban.

A nagyobbaknál kicsit finomítani kell a megfogalmazáson: „lehet”, hogy pont ettől válik láthatatlanná – mert ők már tudják, hogy ez azért nem olyan valószínű.

De lehet. Aki meg már egyáltalán nem veszi be, azzal cinkosan össze lehet kacsintani, mert milyen vicces már, hogy a kicsi elhiszi.

Tegye spagettire

Szily szerint a gyerekek bármit megesznek, ha leöntjük egy vödör ketchuppal.

A tapasztalat szerint ugyanezt a szerepet a spagetti is képes betölteni.

A legtöbb ételt viszonylag könnyen át lehet minősíteni spagettiszósszá, a brassóitól a párolt marhahúsig – csak az utóbbit ízekre kell szedni hozzá.

Nem eszik gyümölcsöt? Dehogynem!

Nyilván kevésbé vonzó egy alma, ha a polcon áll, mint ha szépen megmosva, felszeletelve tesszük a gyerekek elé.

Akár játék közben is, mert akkor már csak figyelmetlenségből is elmajszolják véletlenül. Ha ez nem jön be, akkor még mindig ott a turmixgép, amibe beledobálhatunk bármilyen gyümölcsöt.

Tejjel ihatóra hígítva, szívószállal feltuningolva egészen biztos a siker, ha mégsem, akkor nevezzük smoothie-nak, és nevetgéljünk azon, hogy ez tisztára úgy hangzik, mint a szmötyi.

A szmötyit pedig minden gyerek meg akarja kóstolni, nyilván.

Nem kell megenni, de meg kell kóstolni.

Ez egy alapszabály, amit érdemes bevezetni, és tartani is magunkat hozzá.

Úgysem tudjuk beléjük tömni azt az ételt, amihez nincs kedvük, de legalább derüljön már ki, hogy tényleg rossz-e, ami a tányérjukon van, vagy csak azért nem esznek belőle, mert... nem.

Főleg pedig ha nem kóstolják meg, még a végén lemaradnak a világ legfinomabb ennivalójáról, és azt ők sem szeretnék semmiképp.

A siker ritkán azonnali - az arcvesztés már 4 évesen is arcvesztés - de több csomó olyan ételt is találhatunk így, amit harmadik, negyedik alkalommal már esetleg meg is fog enni.

Forrás:dívány