Nagyszülőkkel egy fedél alatt?

A generációk együttélésének megvannak a maga pozitívumai és negatívumai is, melyeket személyesen is volt alkalmam megtapasztalni.

Nagymamámmal mindig is ugyanabban a társasházban laktunk, így születésemtől fogva életem meghatározó személye.

A családomban mind a mai napig teljesen jól működik a dolog. Kisebb-nagyobb összezörrenések természetesen nálunk is vannak, de ez csak erősíti a családi köteléket.

Mindenképp nagy segítséget jelentett a szüleim számára, hogy nagymamám bármikor, bármiben segítséget tudott nyújtani a nevelésünk folyamán.

Gyerekkoromban is nagy előnyt jelentett, hogy volt kire bízni a gyereket.

Hát még ma, amikor a munkahelyekről nehezen tudnak elszakadni a kisgyerekes anyukák és a bölcsődei-, óvodai férőhelyek száma is igencsak korlátozott.

A nagyszülők elhozhatják a gyerekeket az oviból, suliból, ebéddel várhatják őket.

A szülő ezalatt nyugodt lehet, hogy nem kallódik el a gyerek az utcán. Ki is kérdezhetné ki a legtökéletesebben a leckét délután, mint egy szerető nagyszülő?

Az élettapasztalatok átadása sem hanyagolható el, amivel a nagyszülők rendelkeznek. Ugyanakkor a nagyszülők is fontosnak érezhetik magukat, nyugdíjba vonulásuk nem okoz akkora törést életükben. Különböző kutatások is bizonyítják, hogy azok az idősek, akik együtt élnek a gyerekeikkel, unokáikkal, sokkal jobb szellemi képességekkel rendelkeznek.

Az egyedül élő idősek sokszor nem tudnak kivel beszélgetni, így jóval hamarabb jelentkeznek náluk a szellemi leépülés első jelei.

További pozitív hatás, hogy a család így plusz jövedelemmel rendelkezik, hiszen a nagyszülő, ha szükséges, be tud segíteni a számlák kifizetésénél.

Az éremnek két oldala van, így vannak a generációk együttélésének negatívumai is. Nehezen küszöbölhetők ki a generációk közötti felfogásbeli, életvitelbeli különbségek.

A fiatalok nem szeretik, ha az idősebbek beleszólnak az életükbe és döntéseikbe. Mindenki a maga bőrén szeretné megtapasztalni döntéseinek káros következményeit.

A feszültségek legnagyobb részét az okozza, hogy az idősebbek irányítani akarják a fiatalokat.

Továbbá a család „külső tagjának”, azaz a menynek vagy a vejnek sem biztos, hogy felüdítő az apóssal és anyóssal lakni.

A feleknek türelemmel kell egymás iránt lenni és a nagyobb súrlódásokat megbeszélni.

Ha a fiatalok úgy veszik észre, hogy nincs jó hatással az együttélés a kapcsolatukra, még idejében lépniük kell.

Mindenképp megnehezíti az együttélést, ha annak oka csupán szükséghelyzet. Ilyen esetben hihetetlen nagy toleranciára és önfegyelemre van szükség mindegyik fél részéről.

Cél a hirtelen jött helyzet orvoslása és megoldása.

Az együttélés megvalósítható külön élettér kialakításával is, mely egészségesebb megoldás a fiatal házasok számára.

Ez elképzelhető ikerházban vagy családi ház megosztásával is.

Ebben az esetben az együttélés jótékony hatásai erőteljesebben jelentkeznek.

Kedves olvasók, ti mit gondoltok? Könnyebb lenne az életetek, ha egy karnyújtásnyira élnének tőletek a szülők, nagyszülők?