Válogatós gyerek

Soha nem volt olyan bőséges élelmiszerválaszték a világon, mint a 21. században. A fogyasztói társadalom egyik iróniája az, hogy minél több az árukínálat, annál egészségtelenebb életmódot élünk. Különösen jellemező ez a gyerekekre.

A válogatós gyerek szindróma a fejlett országokban egyre több gondot jelent mind a szülök, mind a társadalom számára, hiszen a probléma egyenesen arányos az elhízás epidémiájával..

A válogatós gyerekek gyarapodásának nem csupán szocio-ökönomikus tényezői vannak – az igazság az, hogy otthon, a családban rejlik a magyarázat.

Egyre kevesebb család étkezik rendszeresen együtt, egyre több ipari félkész, konyhakész ételeket fogyasztunk, továbbá túl sokat étkezünk gyorséttermekben, míg a cukor-, só-, zsírbevételünk többszöröse az előző generációknak. A kalóriadús étkezessel párosul a mozgáshiány – gyerekek esetében a TV-nézés, konzol játékok, internet helyettesítik a szabadban töltött mozgás-igényes játékokat. Könnyű a génekre is fogni a válogatás vagy a kövérség hajlamát – egyre több tanulmány bizonyítja, hogy az életmód öröklése a bűnbak, nem a genetika.

A legtöbb szülő meg tudja akadályozni a válogatás kialakulást. Íme néhány tipp ehhez:

• Egyre több tanulmány bizonyítja azt (amit a keleti társadalmak már régóta tudnak), hogy az anyaméhben alakul ki az ízlelésünk és az ételek preferenciája – az, hogy mit szeretünk és mit nem. Ezért nagyon fontos, hogy terhesen egészségesen és változatosan étkezzünk – különösen kerüljük a finomított lisztet, a cukrot, és a mesterséges ízanyagokkal teli ételeket!

• Amerikában sok tanulmány vonta le azt a következtetést, hogy azok a gyerekek, akik szüleikkel közösen étkeznek, nagyon ritkán válogatósak, mert a szülők a mintaképek a táplálkozásban. Már csecsemőkorban szoktassuk rá a gyerekeket a közös étkezésre – tegyük az asztal mellé őket egy babszékbe, hogy lássák az étkezés menetét. Később a család rendszeresen (lehetőleg minden nap) étkezzen együtt – és a szülők mutassanak példát, azaz ne válogassanak, ne finnyáskodjanak, étkezzenek változatosan és egészségesen (itt érdemes megjegyezni azt, hogy a második, harmadik stb. gyerek általában az idősebb gyereket utánozza, így ennek a taktikának a betartása különösen fontos az első gyereknél). Továbbá a gyerekek legyenek az étkezés aktív résztvevői, de ne a főszereplői – azaz ne körülöttük forogjon a világ!

• A hozzátáplálás során csakis házilag készített ételeket adjunk a gyerekeknek – bár a babaételekben általában nem található tartósítószer (cukor viszont igen!), ezeket sterilizálják, így valójában semmi ízük nincsen, ezért a kisbabák ízlelőbimbói nem fejlődnek optimálisan – és később csakis az ízetlen és édes ízű ételeket kedvelik majd. Legyünk kreatívak fűszerezéssel, ízesítéssel – nem igaz, hogy a gyerekek nem szeretik a fűszeres, komplex ízeket (ha így lenne, Indiában és egyéb keleti országokban nem majszolnák jóízűen a kisgyerekek a curry-t!).

• A gyermekek biológiai órája és gyomorkapacitása nem azonos a felnőttekével – többször és kevesebbet esznek, mint mi. Ne kényszerítsük a kiszedett étel teljes elfogyasztását, ne mi determináljuk a mennyiséget – egyenek annyit, amennyi jól esik. Főétkezések között biztosítsunk egészséges snackot, de ne cukorral dúsított édességeket, hanem friss zöldségeket, gyümölcsöket, diót, mogyorót, (cukormentes) müzli szeleteket, rizspehely szeleteket stb.

• SOHA
• ne kérdezzünk meg egy kisgyereket, hogy mit szeretne enni ebédre, vacsorára. Ezzel választékot biztosítunk, és lehetőséget adunk neki a válogatásra. A dackorszakban minden gyerek az étkezésen keresztül is próbálja kifejezi az újonnan felfedezett önállóságát – egyik nap ízlik neki valami, másik nap nem, egyik nap jó étvágya van, másik nap nem. Ebből ne csináljunk nagy ügyet – minél több energiát és időt fordítunk a gyerek étkezésére, annál nagyobb fegyver lesz ez számára a későbbiekben. Néhányszor kell  csupán eljátszanunk azt, hogy ha nem ízlik az étel, nem muszáj megenni, ez az ebéd vagy vacsora – ha nem kell, maradjon éhes. (persze nem szabad nekik más ételt biztosítani, de még snackot sem adni étkezés után). Előbb-utóbb megtanulja, hogy nincs más, azt kell megenni, amit az asztalra tettek elé. 

• SOHA ne jutalmazzunk vagy büntessünk kisgyerekeket azért, mert megették vagy nem ették meg az ételt. Főleg az édességet ne használjuk csábítószerként – azaz, ha „megeszed az ebédet, kapsz utána fagyit, sütit stb”.

• Már kisdedkorban ne engedjük a gyerekeket evés közben játszani – az ételeket ne asszociálják játékokkal, és lehetőleg ne díszítsük, tálaljuk az ételt játékosan. Evés közben lehetőleg ne nézzenek TV-t, és mindig az etetőszékben (később az étkezőasztalnál) egyenek!

• Az édesség ne legyen mindennapi étel – ne is ismertessük meg velük addig, amíg nem muszáj. Ha kapnak is, az legyen cukormentes, gyümölcs és teljeskiőrlésű gabona alapú. Ne szoktassuk rá őket az ebéd vagy vacsora utáni desszertre – erre semmi szükségük (de nekünk sem).
•  Érdemes minél előbb a kisgyerekeket a főzésbe, sütésbe bevonni – mutassuk meg nekik, hogyan készül az étel, ismertessük meg velük az alapanyagokat, új ízeket, illatokat. Adjunk nekik fakanalat és műanyag edényeket – már egyévesen szívesen “segítenek” nekünk a konyhában!

Mielőtt egy kisgyerek bölcsödébe, óvodába kerül, valójában csakis rajtunk, a szülőkön, múlik az, hogy a gyermekünk mit eszik – és az is, hogy mit nem. Egy egészséges étrend betartásával nem csupán a saját életmódunkon javíthatunk, de gyermekeink egész életre szóló táplálkozási szokásit is rögzítjük. Ha a fenti tippek már túl későn jöttek, íme néhány további tipp válogatós gyerekek leszoktatásához.

Forrás.tuti tipp