Miért nem használ a sarokbaállítás, ha rossz a gyerek?

Mit tegyünk helyette?

Persze ez nem jelenti azt, hogy ha helytelenül viselkedik egy gyerek, azt következmények nélkül megteheti. De próbáljuk ezt is pozitívan megoldani. Például úgy, hogy a gyerekkel együtt kialakítunk egy ún. „nyugisarkot”. Egy kuckót, egy biztonságos zugot, ahová el lehet vonulni. Ahol kedves, szeretett dolgok, tárgyak, rajzok veszik körül. Ha aztán bármikor kitör a veszekedés, hiszti, rosszalkodás vihara, akkor nem elküldjük  a gyereket a sarokba, hanem felajánljuk neki, hogy elvonulhat a nyugisarokba kifújni magát, visszabillenni a régi kerékvágásba. Ha erre azt mondja “Nem!” (ami eleinte elég valószínű), akkor megkérdezhetjük tőle, hogy akarja-e, hogy vele menjünk. Így nem azt sugalljuk, hogy a bajban magára hagyjuk, hanem azt, hogy még ekkor is vele vagyunk, átsegítjük a nehézségeken.

Ha a nyugisarok pl. a szobája egy szeglete, akkor az idő alatt, míg ő ott kipuffogja magát, mi csendben tehetünk-vehetünk a szobájában. Vele is vagyunk, de nem is. Érezheti a közelségünket, de mégis egyedül oldja meg a feladatot. Persze tudom én (de még mennyire!), hogy ezt a veszekedés hevében a szülőnek nagyon nehéz megtennie, de higgyétek el, kipróbáltam, s tényleg megéri erő venni magunkon! Ha ez a módszer beválik a gyereknek, a későbbiekben akár saját maga akar majd a nyugisarokba elvonulni, feltöltődni egy kicsit.

A példamutatás mindig hatékony módszer

Persze, mint a gyerekekkel kapcsolatban a legtöbbször, itt is a példamutatás a leghatékonyabb módszer. Azaz jó, ha nekünk, szülőknek is van egy nyugisarkunk, ahová elvonulhatunk, ha épp eldurranni készül az agyunk. A felnőttek esetében persze nem kell, hogy ez feltétlenül fizikai hely legyen, lehet, hogy ilyenkor, konfliktushelyzetben elszámolunk tízig (vagy százig…), veszünk néhány mély levegőt, rápillantunk egy olyan fényképre, ami a gyerekünket mutatja valamilyen szomorú vagy nehéz helyzetben, emlékeztetve magunkat arra, mennyire fontos is számunkra és mennyire is szeretjük a gyerekünket.

Idomítás helyett tanítsunk a gyerekeknek önfegyelmet

Ha egy gyerek még nem elég érett arra, hogy megértse az ilyen nyugisarok koncepcióját, akkor még azt sem képes felfogni, a sarokba állítás, szobába küldés miről szól. Akkor csupán idomítjuk őt, ahelyett, hogy önfegyelmet, felelősségvállalást, vagy helyes probléma megoldási képességet tanítanának neki. Pedig ezek elengedhetetlenül fontosak a későbbi társas viselkedésében.
Ha esetleg, kedves szülőtársam, te is használod a sarokba küldős módszert, tudd, hogy a választás mindig ott van a kezedben, te döntesz, hogy konfliktushelyzetben hogyan reagálsz. Talán érdemes lenne kipróbálni ezt a módszert is.