Dr. Gőbel Orsolya, pedagógiai szakpszichológus, SZPT terápia létrehozója, Varázsjáték foglalkozásaink vezetője Türelem - A fejlődés szeretetteljes átölelése

"A türelem és a szeretet ugyanazt jelenti gyermekeink számára. A felnőttektől tanult és a temperamentumuk engedte türelmi hőfok határozza meg, hogyan tudják önmaguk és mások felé továbbadni, kapcsolataikban megjeleníteni a türelmet."

A felnőtt gyermekének ajándékozott türelme a fogantatásra való felkészülés idején születik.

A szülők tudatosan vagy tudattalanul bölcsőt fonnak az el- és befogadás, a hit, a bizalom és a szeretet fonalaiból, amelyben megszületik a család, s benne az, aki életüknek elkövezendő időszakában ezt a szeretetteljes türelmet megkapja.

Az édesanya új utat nyit ennek a türelmes szeretetáramlásnak.

A következő kilenc hónap figyelme kíséri nyomon az önálló személyiséggé válás apró, ám minden mozzanatában a teljességet megidéző folyamatát.

A baba genetikai potenciálja (a genetikai örökségben hordozott fejlődési energiája) találkozik az édesanya ráfigyelő, őt körülvevő szeretetével, amivel a baba egyre több területen indítja be saját lehetőségeinek kibontakoztatását.

Már ebben az időszakban is sok tudatos vagy tudattalan elvárással szembesülhet, amelyeknek igyekszik is megfelelni, de ha megkapja a megengedést, a türelmet, akkor ezzel megkapja az engedélyt is a maga egyediségének megjelenítésére.
A születés mindkettőjük számára a türelem és a hit próbája, amiben megszületik (háborítatlan körülmények között) az a fajta finom egymásra hangoltság, ami a későbbiekben is együttműködésük, egymáshoz való kötődésük alapjává válik. Az anyabölcső összes „kelléke” alakot, formát ölt, a pólya vagy paplan, takaró melegsége, a lepedő finomsága, a csöpp párna puhasága adja a biztonságot.

Lassan formálódik az idő és a tér, amelyben megjelennek a lassabb vagy gyorsabb ütemű változási periódusok.

A baba temperamentuma, a pocaklakóság idején megélt tapasztalata – immáron több mint kilenc hónapos kapcsolata a szülőkkel – tölti be elsőként ezt az időt és teret. 

(1. rajz: Az anyabölcső összes „kelléke” alakot ölt)


Ettől a pillanattól kezdve a türelem az itt és most keretében jelenik meg, és adja meg a gyermek számára azt az energiát, melyben a kapott lehetőséggel élve önmagának is lehetőséget, időt és teret ad a fejlődés apró lépéseinek kidolgozásához.

A türelem tehát szeretetteli idő és tér a fejlődéshez, a fejlődési ugrások kikényszerítése nélkül.

Ahhoz, hogy egy gyermek megtalálja saját ritmusát ugrások, elakadások és botlások nélkül, szüksége van a kiváró, értő, bíztató türelemre.

Mindeközben a gyermek állandóan visszatükrözi az őt körülvevők számára ezt a szeretetteli türelmet.

A gyerekek végtelen számú próbálkozásai türelemmel tanítanak bennünket, felnőtteket arra, hogy megértsük saját gyermekünk nyelvét, egyéniségét.

Hihetetlen kreatív módon próbálnak minket tanítani, és óriási „belső készletük” van arra, hogy minket „tanuljanak.”

A türelem: készség

Kész vagyok várni, kész vagyok teret nyitni magamban és a térben, hogy akár én, akár Te kipróbálhasd magad, kész vagyok megtanulni, mennyi időre és térre van szükségem, szükséged a változáshoz, a fejlődéshez.
Kész vagyok belátni, meglátni saját és a Másik törekvéseinek, vágyainak, gondolatainak, cselekvéseinek értékességét, „jóra való irányultságát”, és kész vagyok visszajelzést „fogni” és visszajelezni, ha ez nem így van.

Kész vagyok önmagammal szembe nézni, elviselni saját magam tökéletlenségét, és ezzel együtt a Másikét is.
Mindezt gyermekkorban a felnőtt figyelmében, szeretetében, türelmében tanuljuk meg.

A türelem és a szeretet ugyanazt jelenti gyermekeink számára.

A felnőttektől tanult és a temperamentumuk engedte türelmi hőfok határozza meg, hogyan tudják önmaguk és mások felé továbbadni, kapcsolataikban megjeleníteni a türelmet.


A 2. sz. rajzon (Egy szép virágölelés) egy 6,5 éves nagyfiú édesanyját, mint arany hóvirágot jeleníti meg, aki gyengéden átöleli levélkarjaival őt, az arany napraforgó virágot, aki felé nyújtja levélkezeit.

Azt meséli a rajzáról:

„Ez egy szép virágölelés volt, a levélkezünkkel átöleltük egymást, és azt mondtam, szeretlek, anyu!

Anya aranyszíne azt jelenti, nagyon szeret engem, és ettől lettem aranyfényű és boldog.”

lurkovilag.hu