Válogat a gyerek

Rengeteg szülő panaszkodik arról, hogy a csemetéje válogatós (néhány ételen kívül nem eszik meg semmi mást), vagy nincs jó étvágya (alig eszik valamit).

A válogatós gyerek problémája egyre számottevőbb – ennek társadalmi, szociológiai és pszichológiai okai vannak.

Minden magatartás korrigálható, de ehhez meg kell vizsgálnunk és értenünk azt, hogy valójában 

Miért válogat a gyerek..

Sok szülő racionalizálja a problémát azzal, hogy pl. ő is válogatós volt gyerekkorában, vagy majd kinövi a gyerek, vagy nincs nagy baj, mert nem duci vagy beteges a gyermek. A másik véglet az, amikor a szülők életét a gyerek étkezése dominálja – de se orvosi, természetgyógyász, dietetikus  és egyéb szaktanácsok vagy extra gondoskodás ellenére nem javul a gyermek étvágya.

Természetesen egyik hozzáállás sem helyes – a végén mindkét típusú szülő a gyerek étrendjét az „ezt legalább megeszi”  mottó alapján állítja össze. Az eredmény: egészségtelen, ízekben és változatokban szegény, a megszokott ételektől el nem térő étkezési mód kialakulása.

Egyre több tanulmány bizonyítja, hogy a legtöbb felnőttkori betegség oka valójában nem csupán a genetika, hanem a legtöbb esetben a helytelen életmód. Azonban nem csupán a génjeinket, de az életmódunkat is „örököljük”. Kedvenc ételeinket gyermekkorunkban választjuk ki – ekkor tanuljuk meg az ételválasztást, formálódik az ízlelésünk, rögzülnek a táplálkozási szokásaink.

Tulajdonképpen a gyerekkorban megtanult minta az egész életünk étkezési magatartásának az alapja. A szülők szerepe ebben döntő és iránymutató -  valójában komoly felelősséggel bír.

Fontos ezért az, hogy már kismamaként példát mutassunk,  majd különösen az első három évben. Ha odafigyelünk a saját étkezési szokásainkra, majd a hozzátáplálás során megfelelő babaételekről gondoskodunk – kicsi a valószínűsége annak, hogy a gyerek válogatós lesz.

Miért válogat a gyerek?

Nemzetközileg elismert antropológusok, dietetikusok és orvosok szakvéleménye szerint az alábbi okok miatt lesz egy gyerek válogatós:

• Az anya nem táplálkozott egészségesen és változatosan a terhesség (és szoptatás) alatt – így a fejlődő magzat (majd baba)  ízlelőbimbói nem fejlődtek ki optimálisan.

• A csecsemő „alap biológiai elvárásai” nem lettek kielégítve megfelelően: a kisbaba nem önszántából vált el az anyatejtől, melltől – le lett szoktatva, általában túl hamar. Továbbá a kisbaba nem kapott elég fizikai kontaktust az anyától – túl korán és nem önmagától vált önállóvá (ezt a hiányt a gyermek többek között az ételekkel való válogatással elért anyai figyelemmel pótolja a későbbiekben).

• A hozzátáplálás-elválasztás során túl sok ipari, édesített vagy túl édes ízű babaételt fogyasztott a kisbaba (az ízlelőbimbók nem fejlődtek tovább optimálisan, miközben  a gyermek „édesszájú”-vá vált)
• Tipegőkorban választhatott ételeket a kisgyerek, és ha valamit nem evett meg, kapott más, megszokott ételt (vagy sok esetben snack-ot).

• A kisgyerek (vagy kisbaba) túl hamar került közösségbe vagy idegen felügyelőhöz– azaz túl hamar szakadt el az anyától.

• A család nem, vagy csak ritkán étkezik együtt, így nem alakult ki a kisgyereknek ideális mintaképe, illetve nem volt kit imitálnia. Ez még rosszabb lehet a második, harmadik gyerekek esetében, akik az idősebb testvért utánozzák, nem a szülőket.
• A szülők erőltették az evést (idejét vagy mennyiségét) -  az etetés rutinja számukra volt kedvező, nem a gyermek biológiai óráját követte, vagy a kiszedett ételt meg kellett enni még akkor is, ha már (vagy még) a kisgyerek nem volt éhes.
• A kisgyerek rászokott a rendszeres, szinte folyamatos nassolásra – elsősorban ipari termékeket preferál, amelyek só, cukor, zsír vagy szintetikus adalék tartalma magas. Valójában a gyerek „snack- függővé” vált.

• Az anya (vagy az apa) válogatós, fogyókúrázik vagy nem mutat megfelelő étkezési mintaképet az étrendjével.

Természetesen nincsen tökéletes szülő, a fent említett nevelési hibák legalább egyikét szinte minden szülő elköveti. Tény, hogy mindannyian hibázunk, de jót akarunk gyermekeinknek. Azonban az is tény, hogy legtöbb gyermek azért lett válogatós, mert nem csupán a rossz étkezési szokásainkat sajátította el, de hamar megtanulta azt is, hogy az étellel, válogatással, finnyáskodással extra figyelmet kap az anyától. Egy gyerek számára a negatív visszajelzés ugyanazt a hatást éri el, mint a pozitív – kiharcolta a szülő (elsősorban az anya) odaadó figyelmét, aggodalmát, szeretetét. Az étel voltaképp érzelmi fegyverré vált.

Ennek jelentősége azonban egész életükre kihat – nem csupán az egészségükre, de az érzelmi világukra is. A válogatós gyerekekből lesz később az elhízott, cukorbeteg, anorexiás tini és fiatal, majd az örökké fogyókúrázó vagy szenvedélyeknek élő felnőtt – az étel nem éhségcsillapító elem vagy egy közös aktivitás szimbóluma, hanem érzelmeik kifejezésének eszköze lesz.

Jó tudni viszont azt, hogy minden tanult magatartást meg lehet változtatni – a helytelen táplálkozást is.

forrás:tutti tippek.hu