Fejér Noémi, pszichológus, bábterápiás és szorongásoldás csoportjaink foglalkozásvezetője Az óvodáskorú gyermek mágikus gondolkodásáról - Bábok és a mese

A közép és nagycsoportos óvodások - miközben érdeklődésük nem szűnik meg az egyszerű, mindennapi életet ábrázoló történetek iránt sem - lassanként átlépnek a „valódi", a tündérmesék korszakába. Nem véletlen, hogy a számukra készült bábjátékok hosszabbak, bonyolultabb szövegűek és csillogóbbak, megjelennek bennük a hagyományos meseelemek is, a gonosz boszorkány, a jó tündér, a hétfejű sárkány.

Amikor a kezére, vagy az ujjára húzza a bábot, a gyermek tökéletesen azonosul a történettel, amit játszik.

Mélyen hiszi a játék idejére, hogy a bábuk élnek, és az események, amelyet ők játszanak, valóban megtörténik velük.

A felnőtt megőriz egyfajta távolságot önmaga és a történések között, tudata mélyén kiírhatatlanul jelen van, hogy ő: Ő.

A gyermek nem tudja így elhatárolni magát a bábok megelevenítette mesétől, feloldódik a történetben, melynek hőseit mintegy énjébe fogadja.

A mese a gyermek világképéből, gondolkodásmódjából fakad, és ez a forrás kiapadhatatlan.

Meseországból visszaérkezvén a gyerekek szinte azonnal visszaváltoznak önmagukká, nagyon ritka, ha valaki beleragad a szerepébe és a jelenben is tovább játssza azt.

Lehetetlen, mégis lehetséges...

Mi felnőttek egy bonyolult, szorosra font gondolati háló segítségével gondolkozunk, melynek fontos feladata, hogy az új információk közül azokat, amelyek beleillenek, elhelyezze a háló megfelelő pontján, és kirekessze azokat, amelyek semmiképp sem illenek a rendszerbe.

Az előbbieket elfogadhatónak - lehetségesnek - az utóbbiakat elfogadhatatlannak - lehetetlennek - nevezzük.

Ha például azt látjuk, hogy a negyedik emelet ablakán berepül egy kék elefánt, ezt azonnal és megdönthetetlenül lehetetlennek minősítjük, és keresni kezdjük a technikai trükk forrását, amely a látszatot megteremtette.

Az óvodáskorú gyermek tudja - megtanulta-, hogy az ilyesmi lehetetlen, ugyanakkor gondolkodásából hiányzik még az a háló, amely a lehetetlent kirekeszti, könyörtelenül elfogadhatatlanná teszi.

Így válik érthetővé, hogy az ilyen korú gyerek számára a mese csodálatos elemei bár lehetetlenek, ugyanakkor mégis lehetségesek.

Tudja róluk, hogy a valóságban nem fordulnak elő, ez azonban még nem zárja ki, hogy valóban megtörténjenek!

A pszichológiában azt szoktuk mondani: az óvodáskorú gyermek gondolkodása mágikus jellegű.

Ez azt jelenti, hogy a gyerek mindenhatónak véli a szót, a gondolatot, vagyis vágyai és a megvalósulás közé nem iktatja be a cselekedetet, a tettet, melynek segítségével - optimális esetben - a kívánság megvalósítható.

A gyermek hite szerint a gondolatnak, vágynak mágikus ereje van.

 lurkovilag.hu