A Pixar Stúdió Pete Docter rendezte animációs filmjeiben egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy a történetek ne csak szórakoztassanak, hanem a hétköznapok során akár felnőttként is hasznosítható, hiteles pszichológiai tudást közvetítsenek, hozzájáruljanak önmagunk és mások gondolkodásának, érzelmeinek, viselkedésének pontosabb megértéséhez. Már a Fel! (Up) is incselkedett a pozitív pszichológia irányzatának néhány alapgondolatával, de a nemrég bemutatott Agymanók (Inside Out) a tudományos alaposságnak már egy ritka magas szintjét üti meg. A rajzfilm készítésénél az emberi érzelmek tanulmányozásának igazi nagyágyúi bábáskodtak tudományos tanácsadóként. 

A Toy Storyban forgatókönyvíróként közreműködő 46 éves Pete Docter első rendezése, a Szörny Rt. még elsősorban szórakoztatni akart, viszonylag egyszerű lélektani háttérrel rendelkezett. A gyerekek félelmei és a rémálmok ijesztő világa a szokásostól eltérő megvilágításba kerülhet, ha az álombeli szörnyekre nem (csak) gonosz lényekként, hanem gondoskodó vagy mókás fickókként tudunk tekinteni. A rajzfilm alapja lényegében az a gondolatkísérlet, hogy mi van, ha az ágy alatt, az ajtó mögött bujkáló rémek nem feltétlenül gonoszak. 

Mindig ügyetlennek és félénknek éreztem magam, ezért visszahúzódtam a saját kis világomba ... Részben emiatt vonzódom az animációhoz. Egyszerűbb volt rajzolni valamit, ami kifejezte az érzéseimet, mint hangosan kimondani azokat. (Pete Docter, NYT) 

A Fel! ennél vaskosabb pszichológiai töltettel rendelkezik. A főszereplő egy 78 éves lufiárus, Carl Fredricksen, aki még gyerekkorában barátkozik össze Ellievel, későbbi szerelmével és feleségével. Életük számos nagyszerű élményen és szomorú pillanaton vezet keresztül, mígnem Ellie egy betegség következtében meghal.

Carl ettől kezdve magányosan, visszahúzódva éli mindennapjait a régimódi családi házban, az akkor épülő modern lakótelep kellős közepén. A szomszéd telkeket már sorra felvásárolták, de az öreg nem tágít, mert ragaszkodik a helyhez, az emlékeihez, ahhoz a fotóhoz, melyet nézegetve mindig arról álmodoztak a nejével, hogy valamikor majd elutaznak a világ legnagyobb vízeséséhez (Paradise Falls). Egyszer aztán mégis fogja magát, léggömböket szerel a házára, és azzal együtt repül Dél-Amerika felé megkeresni a vízesést, megvalósítani közös álmukat.

Potyautasként válik útitársává a nyolcéves kiscserkész, a kissé buzgómócsing, az öreget kezdetben inkább csak bosszantó Russel, akinek nemrég váltak el a szülei. Különösen édesapja hiányától szenved, miközben azon dolgozik, hogy küldetését teljesítse  cserkészként, vagyis segítsen egy idős embernek, és megszerezze az ezért járó elismerést. Végül szerencsésen megérkeznek a vízeséshez, ahol  egy beszélő kutyával és egy madárral egészül ki a csapat, majd jönnek a rajzfilmekben megszokott kalandok, a küzdelmek a fő gonosz karakterrel. Az öregnek eközben választania kell, hogy elhunyt feleségének emlékéhez, közös álmukhoz ragaszkodik továbbra is görcsösen, vagy újdonsült barátaival tart, és megpróbál örömet találni életének hátralevő részében.

A kapcsolatok fontosságának, a kötődés és a társas támogatás jelentőségének a hangsúlyozása a pozitív pszichológia irányzatának egyik központi törekvése, akárcsak az életünknek értelmet adó célok keresése, a jövőkép, és a megvalósításra irányuló aktivitás ösztönzése. A rajzfilm főhőse kiválóan példázza, hogy álmainkat soha nem késő valóra váltani.

Sonja Lyubomirsky, a Kaliforniai Egyetem (Riverside) pszichológia professzora ír arról Hogyan legyünk boldogok? című könyvében, hogy az akaratunktól függő "szándékos cselekedetek" nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy elégedettebbé váljunk az életünkkel. Mi magunk választhatjuk a kreativitást, az örömteli tevékenységekben való részvételt, az olyan értelmes cselekvést, mely jövőképünknek, értékeinknek, elhatározásainknak megfelel, és összeköt minket hozzánk hasonló értékeket valló, hasonlóan gondolkodó emberekkel. Ez persze nem megy mindig könnyen, de megtanulhatjuk, hogyan törekedjünk rá, hogyan vállaljunk kockázatot, működjünk együtt másokkal álmaink megvalósításáért.

A hősies cselekedetek szintén hozzájárulnak személyes jól-létünk növeléséhez, csak meg kell tanulnunk észrevenni azokat a helyzeteket, ahol segíthetünk másoknak. (A híres szociálpszichológus Philip Zimbardo Heroic Imagination Project -je, illetve annak magyar képviselője, a Hősök Tere pont ezt a tudást kívánja tréningeken keresztül átadni).

Az emberi elmét eddig nem sok rajzfilm választotta története színhelyéül. Az Agymanók egyik nem titkolt előképe egészen a II. világháború idejére (1943) nyúlik vissza, amikor a Disney egy mindössze 8 perces propaganda(rajz)filmet készített Értelem és érzelem (Reason and Emotion) címmel:

Elménk működését két karakter küzdelmeként ábrázolták. Az egyik karakter elméjében például egy precíz, öltönyös könyvelő volt hivatott megtestesíteni gondolkodásunk racionális, elemző, hosszú távú következményekkel is számoló oldalát, míg az érzelmek vezérelte működést egy ösztönlényként viselkedő, hedonisztikus, pillanatnyi vágyait kiélni akaró ősember képviselte.

Tehát lényegében Daniel Kahneman Nobel-díjat eredményező, viselkedési közgazdaságtant megalapozó munkássága, illetve Gyors és lassú gondolkodás című könyvének megjelenése előtt jó fél évszázaddal már megtörtént a gondolkodásunk működésében tapasztalható kettősség rajzfilmes ábrázolása, a barlanglakó képében pedig ott az evolúciós pszichológiaalapgondolata is, hogy számos viselkedésünk eredetét legrégebbi őseinknél kell keresnünk. A racionális és érzelmi alapon történő befolyásolás megkülönböztetésére, különösen az érzelmi manipuláció hatalmának a tudatosítására akkoriban különösen nagy szükség volt, és a témával számos, például a média lehetséges hatásait vizsgáló kutatás foglalkozott.

Az Agymanók viszont nem erre a kissé leegyszerűsített racionális-érzelmi kettősség bemutatására épül. Helyette az élvezhetőség és az érthetőség határát még nem túllépve láthatjuk mindazt, amit a tudomány mai állása szerint ismerünk az emberi elme működéséről, a gondolkodásról, az érzelmek, az emlékek vagy az álmok világáról.

A 11 éves Riley békésen éldegél Minnesotában a szüleivel, mikor megtudja, hogy édesapja új céget indít San Franciscóban. Vagyis költözniük kell. Az általában vidám kislányt ez a helyzet igencsak kizökkenti addigi érzelmi egyensúlyából, hisz el kell hagynia a megszokott környezetet, a házukat, a barátokat, a hokicsapatot. A fő hangsúly azonban nem is annyira a történéseken van, hanem azokon az érzelmeken, melyek mindeközben Riley-t vezérlik (Derű, Bánat, Harag, Majré, Undor). Ők mind a lány elméjében, a "fejhadiszálláson", egy vezérlőpult mögött dolgoznak azon, hogy átvezessék őt a mindennapok kihívásain. Állandó kölcsönhatásban vannak a lány cselekedeteivel, figyelemmel kísérik a küzdelmeit és sikereit, előhívják az emlékeit, őrzik az álmait és versengenek egymással az irányításért.

Miközben a lány próbálja megszokni új környezetét, az érzelmek központjában kitör a káosz, nézőként pedig megtudhatjuk, mi zajlik le valakinek a fejében, aki éppen egyik életszakaszból (gyerekkor) csöppen át egy másikba (tinédzserkor).

A film címének magyar fordítása annyiban furcsa, hogy az alkotók sajtónyilatkozatai alapján kifejezetten az volt a cél, hogy a érzelmek ne a szokásos mesebeli karakterekként, szörnyekként, robotokként vagy pici emberekként legyenek megszemélyesítve, hanem a érzelmek impulzivitását tükröző energialényekként. Ezt vizuálisan a színekkel, fényekkel, lángokkal, ragyogással, a figurák "bőrének" izgalmas ábrázolásával próbálták átadni. Az "Agymanók" ezzel szemben definiál, és ezt a törekvést teljesen elmossa. Az eredeti angol címben (Inside Out) talán emiatt sincs utalás a karakterekre.

Pedig a készítők különösen nagy hangsúlyt fektettek a tudományos pontosságra, idegtudósokkal, pszichológusokkal, pszichiáterekkel, az agyi képalkotó eljárások és a fejlődési pszichológia szakértőivel konzultáltak. Ebben a körben a legismertebb név Paul Ekmanpszichológusé, akitől eddig se volt idegen a mozgókép világa, hiszen a Hazudj, ha tudsz! (Lie to Me) című közkedvelt tévésorozat lényegében az ő munkásságán alapul. A televíziós szériában nem csupán tudományos tanácsadóként működött közre, de a főszereplő Dr. Cal Lightman karakterét is róla mintázták. (Már volt szó róla a blogon, itt: Hazudsz, ha tudsz?)

Paul Ekman és a Hazudj, ha tudsz! (Lie to Me) című tévésorozatban 
Dr. Cal Lightmant alakító Tim Roth 
Fotó: Paul Ekman Group

Ekman legismertebb kutatási területe a különböző érzelmeket tükröző arckifejezések, illetve azok univerzális jellegének a vizsgálata. Azt, hogy bizonyos érzelmek ugyanúgy felismerhetőek az arcról a világ minden táján, evolúciós eredetük és egymástól elkülönült funkciójuk van, azt már Charles Darwin leírta 1872-es Az érzelmek kifejeződése az embernél és állatoknál című munkájában. Viszont az a megállapítás, hogy az alapérzelmeknek a száma 6, az már Ekman és munkatársának Wallace V. Friesennek a kutatásain alapult. 

Az Agymanók készítői számos, érzelmek számával és palettájával foglalkozó tudományos anyagot átnéztek előzetesen. Vannak, amik 3, 16 és 27 alapérzelemről szólnak, de a filmben végül Ekman eredményeire alapoztak, aki nem mellesleg szintén a Pixar székhelyének otthont adó San Franciscóban dolgozik.

Az Ekman-féle 6 alapérzelem az öröm, a bánat, a harag, a meglepődés, a félelem és az undor, de mivel a félelmet és a meglepődést egymáshoz nagyon hasonlónak találták a Pixar munkatársai, ezért a kettőt összevonták, így lettek végül a szereplők a citromsárga színű Derű, a kék Bánat, a vörös Harag, a lila Majré és a zöld Undor. Eredetileg több, egyéb érzelem is versengett a bekerülésért, de végül elvetették őket. Ez lett a sorsa a büszkeségnek, a kárörömnek, az unalomnak, az áhítatnak, a szégyennek, a zavarnak és a megvetésnek.

A tudományos tanácsadók közül a másik ismertebb személyiség Dacher Keltner, a Kaliforniai (Berkeley) Egyetem pszichológia professzora, a pozitív pszichológiával foglalkozó Greater Good Science Center vezetője. Ő leginkább az érzelmek szerepének, működésének és kölcsönhatásainak a témájában tudott hozzájárulni a projekthez.

A történet során kiderül például, hogy emlékeink eléggé rugalmasak, az átélt élményeket nem a maguk teljességében raktározza el memóriánk. A felidézés során többek között a pillanatnyi érzelmeinknek köszönhető a torzulás. (A filmben az emlékeket  szimbolizáló üveggömbök átszíneződnek: egy sárga, örömteli emlékből szomorú hangulat hatására a felidézéskor egy bánatos kékkel színezett gömb lesz).

Megtudhatjuk, hogy még a negatív érzelmeink is hasznosak olykor, és fontos szerepet töltenek be az életünkben, segítenek az alkalmazkodásban. A szomorúság nem szégyellnivaló, nem kell elbújni miatta, hiszen ha kimutatjuk, az pont összeköt minket másokkal. (Ennek facebookos vonatkozásairól olvashatsz a blogon, itt: A Facebookon mindig kék az ég). Mikor a rajzfilm végén a kislány elárulja szüleinek, hogy ő tulajdonképpen szomorú a hirtelen változások miatt, és ezért akart visszaszökni Minnesotába, akkor megerősíti a családjához fűződő kötelékeit, és támogatást kap. De általában a dühöt is károsnak tartjuk, pedig hatékonyan jelzi a bennünket ért igazságtalanságokat, és akár pozitív társadalmi változások elindítója is lehet.

Az adott egyénre és életszakaszra jellemző domináns érzelmeket szintén láthatjuk, amik leginkább a temperamentumnak feleltethetőek meg. A főszereplő kislánynál ez az alapbeállítás a Derű, anyjánál a Bánat, apjánál a Harag. (Az irányítópultnál ők ülnek középen). 

A gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt tartalmas élményt nyújtó mozi egyik legnagyobb pozitívuma tehát a tudományos hitelességre való törekvés. Ezen túlmenően mindenkinek segíthet megérteni és elfogadni a saját, illetve a többiek érzéseit, viselkedését, tehát az önismeret és az érzelmi intelligencia fejlesztéséhez kiváló támogatást ad. De van egy kevésbé nyilvánvaló haszna is az Agymanóknak. 

Még 2009-ben írta meg a New York Times, hogy az Agymanókat is forgalmazó Disney egy kutatóbázist működtet a texasi Austinban, ahol elsősorban a fogyasztói viselkedés tanulmányozásával, az emberi érzelmek kutatásával és neuromarketinggel foglalkoznak, többek között szemmozgás-követő eljárások, arcelemzés, kérdőíves és fókuszcsoportos kutatások, használhatósági tesztek segítségével. Ez a projekt ma már a Disney-től függetlenül működik, de kiválóan rávilágít arra a piaci igényre, hogy egyre hatékonyabban aknázzák ki az elménk működésével, az emberi gondolkodással, elsősorban az érzelmekkel kapcsolatos tudományos ismereteket. 

Egy hasonló rajzfilmekkel felkészített, netán az iskolai oktatás során is tudatosabb fogyasztóvá képzett közönséget azonban nehezebb a saját pszichológiai működésének kiskapuin keresztül, akarata ellenére és érdekei ellenében befolyásolni. Például a történetben is ábrázolt fülbemászó reklámzenék segítségével.

soulboook.hu