Gyermekkori mítoszok: létezik-e a Mikulás?
december első hetében a kisgyerekek, de még a
nagyobbacskák szülei is Mikulás ünnepére készülnek. Ha gyermekünk
szerencsés, egy héten belül akár három különböző Télapótól is
személyesen vehet át ajándékot, hiszen Mikulás ünnepséget rendez az
óvoda, az apuka munkahelye és a lelkes nagyszülők is. Vajon mit gondol
minderről egy gyerek?
December első hetében a kisgyerekek, de még a nagyobbacskák szülei is
Mikulás ünnepére készülnek. Szaloncukrot, mogyorót, mandarint
vásárolunk, és még mindenféle apró édességet, szagos radírt, matricát,
amik beleférnek majd a kis piros csomagokba. A boltok már hetek óta
tömve vannak a különféle színű és nagyságú télapó figurákkal, és minden
utcasarkon belebotlunk egy-egy szaloncukrot és piros celofán zacskót
kínáló árusba. A városban járva-kelve számtalan krampusszal futhatunk
össze, a legtöbben csokit osztanak, de akad olyan is, aki
termékkatalógust. Ha gyermekünk szerencsés, egy héten belül akár három
különböző Télapótól is személyesen vehet át ajándékot, hiszen Mikulás
ünnepséget rendez az óvoda, az apuka munkahelye és a lelkes nagyszülők
is.
Vajon mit gondol minderről egy gyerek?
Melyik Télapó lehet az igazi? Mindegyik az, vagy egyik sem? Miért
árulják az ajándékokat a boltokban, és miért marad belőlük a polcokon
leárazva még jóval az ünnepek után is? És vajon hol vett a Télapó pont
olyan cipőt, mint amilyen Emil bácsinak van, aki egyébként sajnos pont
elmulasztotta a látogatását, mert éppen akkor keresték telefonon, és
sürgősen el kellett mennie. Meddig hisznek a gyerekek a Télapóban és mi
történik, amikor már nem?
A gyermeki logika és a realitáshoz való viszony 6-8 éves kor között
sokat fejlődik: ami egy óvodásnak még magától értetődő, a kisikolásnak
már egyre kevésbé az. Egyre nehezebb elhinnie, hogy a Mikulás egyetlen
éjszaka alatt minden gyereket felkeres, észben tartja, hogy jók
voltak-e, és hogy milyen ajándékokat kértek. A szülő persze egy ideig
még igyekszik fenntartani a látszatot, mindenféle magyarázatokat talál
ki, pl. hogy azért van a boltban annyi csoki, mert a Télapó is itt
vásárol, és onnan tudja, hogy ki mit szeretne kapni, mert előtte
felhívja az anyukáját telefonon. De vajon meddig tartható fenn a mítosz?
Mikor jön el a pillanat, amikor le kell mondanunk róla; gyereknek és
szülőnek egyaránt?
Az igazság felfedésének a szakemberek szerint nincs egy meghatározott
pillanata, nincs olyan fejlődéslélektanilag előírt életkor, amikorra egy
gyereknek már tisztában kell lennie azzal, hogy a mikuláscsomagokat és a
csokitojást a felnőttek adják neki. Vannak ebből a szempontból korábban
és későbben érő gyerekek; kinek hamarabb, kinek később válik a valóság
pontos ismerete fontosabbá a csodálatos mesék és fantáziák világánál.
Felesleges a szülőknek évről évre azon törni a fejüket, vajon
megmondják-e az igazat, vagy titokzatoskodjanak és játszanak-e idén is. A
gyerek előbb utóbb úgyis jelezni fogja, hogy kételyei vannak. Elegendő
akkor tisztázni a kérdést, amikor ezt már ő is igényli. Lehet, hogy már
régóta kapisgálja az igazságot, mégsem szeretné, ha mi egyszercsak,
egyik évről a másikra kijelentenénk, hogy Mikulás márpedig nincsen, és
idén nem virgácsot kap, ha rossz lesz, hanem egy nagy pofont.
Az érzelmileg fontos illúzióktól a gyerekeknek
jobb a saját tempójukban, rugalmasan elválni. Ha siettetjük őket, csak
ellenállásba ütközünk: egyszerűen nem fogják fel vagy nem hiszik el,
amit mondunk, esetleg bizalmatlanok lesznek és megkérdőjelezik a
szavahihetőségünk. Egy gyerekek körében készült felmérés szerint a 4
évesek 85%-a hisz a Mikulásban, 6 éveseknél ez a szám 65%, míg 8 éves
korban már csak 13%.
A legtöbb nyolcéves ennek ellenére ugyanúgy szépen kipucolja a
csizmáját, és az ablakba teszi, mint a kistestvérei, és egy kicsit
rajtakapva érzi magát, amikor a Mikulás nemcsak csokit, de virgácsot is
hoz, mert bizony tud a csínytevésekről is. Az úgynevezett gyermeki
kettős tudat még sokáig lehetővé teszi, hogy a mese és a valóság elemei
békésen megférjenek egymással. Ahogy a homokozóformában sütött pogácsa
is étel ugyan a játékban, mégsem kóstolja meg egyetlen gyerek sem, a már
lelelepleződött Mikulást is ugyanolyan izgalommal lehet várni, mintha
tényleg a kéményen keresztül jönne és rénszarvas vontatta szánkón
közlekedne.
A szakemberek szerint az igazán fontos kérdés nem is az, hogy mikor
fedjük fel gyermekeink előtt az igazságot, sokkal inkább az, hogyan
segítsünk nekik a Mikulásba vetett hitet átfordítani az ünnep
közvetítette értékek szeretetébe. Ha a Mikulás konkrétan nem is létezik,
a szeretet, a nagylelkűség, az ajándékozás izgalma és öröme nagyon is
valós dolgok. Ha nagyobb gyermekünk rájött az igazságra, avassuk be a
misztérium másik, számára eddig ismeretlen oldalába. Kérjük meg, hogy
segítsen megőrizni a titkot a kicsik előtt: terelje el a figyelmüket,
amíg a mikuláscsomagokat a cipőcskékbe tesszük, és segítsen kitalálni,
vajon milyen ajándéknak örülnének a legjobban a karácsonyfa alatt.
Mutassuk meg neki, hogy bár elveszített egy illúziót, valami mást nyert
is: megtudta, hogy a Mikulás nem az Északi-sarkon lakik, hanem a
szívünkben, és hogy ajándékot adni talán még annál is jobb érzés, mintha
mi kapnánk azt.
Kapcsolódó hírek:
Segítünk anyának....Csokimikulás teszt
Mit gondolnak a gyerekek a karácsonyról?
Kisgyerek...11 Nassolnivaló gyerekeknek....
Hajvágás – könnyek nélkül