Képességfejlesztés kisgyermekkorban   Forrás: Czakó László 

Fontos, hogy a szülők is ismerjék gyerekeiket, és ennek megfelelően fogalmazzák meg elvárásaikat.

Szautner Jánosné Szigeti Gizella tanító, fejlesztő pedagógus, 1996-ban a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Akadémiai Bizottságának díjazottja, 2002-ben Szolnok város polgármestere Pedagógiai Díjban részesítette. A pályakezdő évek kudarcainak okát önmaga felkészületlenségében látta.

Később jött az igazi felismerés, amikor tudományosan is megfogalmazódott, hogy a különféle tanulási zavarok a tanuláshoz nélkülözhetetlenül szükséges képességek nem egyenlő fejlődéséből adódnak. Élettapasztalatáról, a tanulási zavarokról beszélgetett vele Czakó László.

- Az első három életév meghatározó szerepet tölt be a gyermek életében, érzelmi, értelmi, testi és biológiai fejlődésére jelentős hatású. Mi alapozza meg ezt a titokzatos folyamatot?

- A kisgyerek legfőbb tevékenysége a mozgás, születésétől kezdve segíti őt a megismerésben. Hatására fejlődnek ki az agyban a különböző idegpályák, az érzékszervek működésének funkciói, sőt a tanulási képességeket meghatározó lelki-idegrendszeri folyamatok.

Az utóbbi évek kutatási eredményei megállapították, hogy a fejlődés során van egy, csak az emberre jellemző mozgássor (kúszás-mászás-felülés-járás, jobb-bal irány hangsúlyossá válása) és van egy, csak az emberre jellemző kommunikációs forma (beszéd-írás-olvasás). Ez a kizárólagosan emberi kommunikáció csak akkor lesz zavarmentes, ha a kisgyerek „végigmegy” ezen a mozgássoron.

- Ez azt jelentheti, hogy a tanulási nehézségek megelőzésében is fontos szerepe van a mozgásnak? Hogyan kezdjük el?

- Jó, ha az anyuka már csecsemőkorban nagy mozgásteret biztosít gyermekének. Minél kevesebbet, szinte csak az alvás idejére legyen az ágyban, és csak szükségszerűen keveset a járókában. A forgolódni kezdő gyerek számára nagyon fontos, hogy ne ütközzön akadályokba. Bevált gyakorlattal, a szobát régi paplanokkal terítve le, szabadon gurulhat, kúszhat, mászhat a csecsemő – természetesen csak a felnőtt jelenlétében, így fejlődik a térérzékelése is.

A nagymozgások mellett hasonlóan fontos a finommozgás és a tapintásos érzékeléssel szerezhető ismeretek biztosítása is. Ehhez úgy érdemes a játékokat megválogatni, hogy legyen köztük puha és kemény, sima és érdes, lapos és testes, gömbölyű és szögleges. Tapintás útján a gyerek észleli az azonosságokat, felfedezi a különbözőségeket, ismereteit pedig elraktározza.

- A stabil járás kialakulása után újabb korszak kezdődik…

- Igen, a felnőttel együtt, utánozás által különböző járásokat taníthatunk meg a kicsiknek. Ezek lehetnek „óriásjárás” (lábujjhegyen felemelt karokkal), „törpejárás” (leguggolva csípőre tett kézzel), „gólyajárás” (jó hosszan elnyújtott lépés, magas lábemeléssel), „majomjárás” (külső talpélen, behajlított lábakkal), „tyúklépés” (lábujjak a sarkot érintik járás közben). Érdekesebbé, változatosabbá tehetők, ha tempóváltást iktatunk be (gyorsítás-lassítás). Az egyensúlyérzéket fejlesztik az előre-hátra és a becsukott szemmel végeztetett gyakorlatsorok. Az egyik legkomplexebb fejlesztő hatású nagymozgás az úszás, hiszen minden porcikája mozog a gyereknek, beleértve még a belső szerveket is.

A finommozgásokat is fejleszthetjük a különböző összerakós játékokkal, miközben a gyermek érzékeli a rész és egész kapcsolatát, azok összefüggéseit. Erre jók a fából készült puzzle-k, kockák (amelyek kirakásával kép keletezik), toronyépítők, fa építőkockák.

- Ezek a gyakorlatok tényleg az egész idegrendszer alakítását célozzák, az iskolai elvárásoknak való megfeleléshez azonban ezt kevésnek érzem.

- Abban igen fontos szerepe van az önismeretnek, a reális énkép kialakulásának. Első lépésként a saját testének, különböző testrészeinek megismerését már csecsemőkorban kezdjük el. A fürdetésnél mondogatom, éppen milyen részét mosom, azok funkcióját is megnevezve: „a szememmel látok, a fülemmel hallok, a lábammal járok, szaladok, rugdosok”. Később mondhatunk rá mondókát, miközben megmutatjuk a megnevezett testrészeket: „ez itt a szemem, ez itt a fülem, ez itt az orrom, ez itt a szám…”.

A saját testrészeit ismerő, saját testalkatát elfogadni tudó gyerek lesz képes képességei felmérésére, önmaga elfogadására. Fontos, hogy a szülők is ismerjék gyerekeiket, és ennek megfelelően fogalmazzák meg elvárásaikat! A túlzott elvárások, vagy az erőfeszítést nem igénylő feladatok a serdülőkorban komoly zavarokhoz is vezethetnek.

Fontos a gyerekekben kialakítani az önbizalmat. Egy tíz éves gyerek mondta: „Amiről azt gondolom, hogy meg tudom csinálni, azt mindig meg is csinálom, amiről azt gondolom, hogy nem, az többnyire nem is sikerül.”

- Nagyon izgalmas, ahová az egyszerű mozgásgyakorlatok sikerélménye elvezet! Szükséges is ez az első igazi próbatételhez.

- Az iskolába lépés óriási változást jelent a kisgyerek életében. Fokozott terhelésnek van kitéve, először találkozik a teljesítménykényszerrel. Ilyen körülmények között jelentkezhetnek a tanuláshoz nélkülözhetetlenül szükséges képességek egyenlőtlen fejlődéséből adódó, különféle tanulási nehézségek. Ilyen képességek a figyelem, az észlelés, az emlékezet. A tanulásnál jelentkező olvasási-írási gondokat nem akkor tudom megszüntetni, ha gyakorlás gyanánt minél többet olvastatom vagy íratom a gyereket. A problémát – ahogyan már említettem – az olvasáshoz és íráshoz szükséges képességek kialakulatlansága okozza. Ezért azokat a képességeket kell fejleszteni, amelyek az olvasáshoz szükségesek. Járni sem úgy tanulnak meg a gyerekek, hogy kézen fogva sétáltatják őket mindaddig, amíg önállóan nem mennek. Járni csak az a gyerek tud, akinek kifejlődtek a járáshoz szükséges képességei, kialakultak már a járáshoz szükséges feltételek: a gerincoszlop képes megtartani a testet, az izmok képesek elvégezni a járáshoz szükséges mozgásokat, az idegrendszerben kialakult az egyensúlyozás képessége. Így van olyan gyerek, aki kilenc hónaposan jár, de nem ritka az sem, hogy csak másfél évesen lesz önállóan járó.

Természetesnek tartjuk ezt, természetesnek kell tehát tartanunk azt is, hogy a gyerekeknél nem egyformán fejlődnek ki a tanuláshoz szükséges képességek. Ennek felismerésével egyidejűleg megjelent az iskolában a fejlesztő pedagógus, aki szakszerűen foglalkozik képességfejlesztéssel.

Fogadják őket bizalommal, mert segítői a gyerekeknek! A képességfejlesztésben azonban a szülők is részt vehetnek, ha kapnak hozzá javaslatokat.

A beszédkészség zavarairól, a szép- és helyesírás fejlesztéséről a következő számunkban olvashatunk.

Czakó László