A híres dadus, Jo Frost tíz főszabályról beszél a gyereknevelést illetően, amelyek a saját megfigyelésein alapulnak, és minden helyzetben alkalmazhatóak. Használd őket te is!

A leghatékonyabb jutalmazás a figyelmes odafordulás, az elfogadás, a dicséret és a szeretet. Sem az édesség, sem valamilyen különleges élmény, sem egy új játék nem feltétlenül jutalomértékű. A pontozótáblára adott csillag vagy egy különleges kiruccanás épp úgy alkalmas a jó magaviselet elősegítésére, mint egy drága ajándék.

Ha meghoztál és kimondtál egy szabályt, ne változtass rajta a békesség kedvéért, vagy mert valami zavaró dolog közbejött. Tegyél róla, hogy a szabályt mindenki - a párod is és más gondozó is - betartsa és betartassa. A szabály, az szabály.

Tarts rendet az otthonodban, és tartasd be a napirendet is. Határozd meg a felkelés, az étkezések, a fürdés és a lefekvés idejét. Ezek a család életének sarokpontjai. Ha a napirend beállt, akkor már lehetsz rugalmasabb is, ha például szabadságon vagy. A napirend adja meg a családi élet keretét, de nem szabad túlságosan merevnek lennie.

A gyereknek tudnia kell, hogy viselkedésének korlátai vannak - van, ami elfogadható, van, ami nem. Neked kell kijelölnöd a határokat és a korlátokat, és meg kell mondanod a gyereknek, hogy mit vársz el, illetve mit nem fogadsz el tőle.

Csak akkor maradnak a helyükön a korlátok, ha fegyelem van. Ez határozott és tisztességes - a fair play szabályainak megfelelő - kontrollt jelent. Meglehet, hogy ennek fenntartásához a tekintély hangján kell szólnod a gyerekedhez, hogy az üzeneted célba érjen. Ha ez nem elég, vannak más fogások is, amelyekhez folyamodhatsz, de ezek között a büntetés ne szerepeljen.

A figyelmeztetésnek két formája van. Az egyik fajta az, amikor te vagy az a beszélő óra, aki szól a gyereknek, hogy közeledik a lefekvés ideje, vagy hogy hamarosan tálalod a vacsorát. A másik eset, amikor figyelmezteted, hogy amit tesz, helytelen, nem fogadható el. Ez módot ad neki, hogy minden további fegyelmezés nélkül, önként is változtasson a viselkedésén.

A gyerekek is küzdhetnek olyan lelki problémákkal, amelyek miatt a viselkedésük egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozik. Tudd meg, mi állhat a háttérben!

A kisgyerek nem érti, hogy mit akarsz tőle, hogyan kell, illetve hogyan nem lehet viselkednie, ha nem magyarázod meg neki. Mondd és mutasd is meg, amire kéred, hogy biztosan felfogja. Ne adj túl bonyolult magyarázatokat, és ne okolj meg mindig mindent. Amikor fegyelmezed a gyereket, az életkorának megfelelően mondd el neki, hogy miért teszed. Kérdezz rá, valóban érti-e a fegyelmezés okát.

Te vagy a szülő, a főnök, és a te kezedben van a kormánykerék. Ne reagálj dühvel a hisztizésre, és ne ordíts rá vissza, ha üvölteni kezd. Te vagy a felnőtt. Ne hagyd, hogy a saját kölyköd felhúzzon!

A gyerekkor arról is szól, hogy fel kell nőni. Hagyd meg a gyerkőcnek a maga felelősségét ebben a folyamatban. Legyenek olyan dolgok, amelyeket kipróbálhat, apróságok, amelyeket megtapasztalhat, hogy önbizalma legyen, hogy magától is rájöhessen mindarra, amire az életben szüksége lesz. Vond be őt a család életébe. Arról azonban bizonyosodj meg, hogy az elvárásaid reálisak - ne tedd ki csemetédet felesleges félelmeknek vagy kudarcoknak.

Szabadidőre mindenkinek szüksége van - még neked is. Gondoskodj róla, hogy a gyerek lefekvéskor ellazuljon, feloldódjon: mesélj neki, engedd, hogy hozzád bújjon. Ám teremts magadnak is lehetőséget a kikapcsolódásra, és legyen a párod számára is időd, amikor kettesben vagytok, és csak egymással törődtök.

Cikkünk Jo Frost Szuperdada könyve alapján készült, amely a Park Kiadó gondozásában jelent meg.