Az apák lelke

A tudományban rengeteg cikk és írás születik, mely a méltán fontos anya és gyermeke közötti kapcsolatot, illetve annak a gyermek személyiségfejlődésére gyakorolt hatását vizsgálja. Ugyanakkor az apákkal, az apa szerepével, gondjaival jóval kevesebbet foglalkozik, pedig illene.

Ebben az írásban ezt a hiányt szeretném némiképp pótolni.

Az apák szerepe szigorúan hagyományos értelemben véve, a család egzisztenciális és erkölcsi biztonságának, kereteinek megteremtése, a család vezetése és a gyermek (főképp a fiúgyermek) felnőtté válásának, önállóságának segítése, majd elismerése.

Ezen túlmenően a gyermeknevelésben és a gyermekek életében való aktív részvétele is egyértelműen megfigyelhető és kimutatható pozitív hatással van a gyermekek fejlődésére.

Nagyon fontos, hogy hogyan alakul az apa és gyermek kapcsolata már a születéstől fogva.

Apává válni

Természetes tény, egy gyermek fogantatásához két ember, egy nő és egy férfi szükségeltetik, még abban az esetben is ha külső megtermékenyítésről van szó.

Míg az édesanya személye biztos, hiszen biológiai értelemben a magzat az ő testében növekszik, addig az apáé kérdéses lehet.

Az apaság tényét az anyák közvetítik a férfi felé. Az apa biológiai tekintetben az, aki elfogadja a gyermeket sajátjának, vagy épp ellenkezőleg.

A gyermek megszületése utáni néhány napban az édesanyák és a rokonság is előszeretettel hasonlítgatja az újszülöttet az édesapjához: „tiszta apja ez a gyerek”.

Egy evolúciós pszichológiai szaklapban publikált kutatás szerint ez azért történik, mert ha egy férfi saját magát látja a csecsemőben, az felkelti benne az apai érzéseket és sokkal készségesebben segíti az anyát a gyerekkel kapcsolatos teendőkben.

Mindazonáltal igencsak fontos szerep jut az apáknak már a „fészekrakás” időszakában, a terhesség ideje alatt is.

Ő az aki az édesanya számára biztonságot és védelmet nyújt, így közvetetten a gyermek számára is.

A terhesség „zavartalansága” nagyban segítheti a gyermeket az egészséges személyiség csíráinak, alapvetően pedig az ún. ősbizalomnak a kialakulásában.

Ennek a kereteit az édesapa is hivatott biztosítani.

Lelki értelemben itt indul meg a férfi apává és a nő anyává válásának folyamata.

A férfi számára ez akár bizonytalansággal, próbatételekkel, gondokkal telített időszak is lehet, megélhet nehéz helyzeteket a terhesség során.

Ilyenkor a nőre, a tágabb családra és a barátokra hárul, az ő megnyugtatásának, támogatásának, megtartásának, bátorításának és inspirálásának a feladata.

A függetlenségüket és külvilág iránti nyitottságukat előszeretettel őrző férfiak különféle kötelességeket, felelősségeket vesznek magukra.

Bizonyos tekintetben számukra is beszűkül a külvilág, introvertáltabbá válhatnak, a belső világ és a család felé fordulnak inkább, de nem ritka ennek pont az ellenkezője, az extroverzióba, az élménykeresésbe menekülés sem.

A nő addigi „kizárólagos” figyelmét, gondoskodását élvező apa azzal is szembesül, hogy ezt meg kell osztania az új jövevénnyel, aki szintén fontossá válik a már anyaként is működő nőnek.

Ez a szükséges konfliktus terhet ró a férfi és nő kapcsolatára, és nagyban hozzájárul az egészséges családi rendszer kialakulásához.

Látható tehát, hogy apává válni nem mindig könnyű feladat, ugyanakkor a terhesség az édesapákat is megajándékozza gyönyörű pillanatokkal, az együttesség mélyebb élményével, egy újonnan formálódó élettel való első kapcsolatfelvétel csodájával, és az apai büszkeség érzésével, melyet gyermeke jelent számára.

A férfiak számára is fontos – bár néha méltánytalanul eltagadott – biztonságérzetet, sok esetben a saját család megléte szolgáltatja.

Sok édesapává vált férfi konstatálja, hogy gyermekének megszületése jelenti számára az első biztos talajt, a valahová tartozás, a családba tartozás érzését, melyet azóta keresett, mióta saját szüleitől függetlenné vált.

Sok apa él meg felszabadult boldogságot, melyet a nő anyává formálódásának folyamata ad neki.

Maga az apává válás, pedig olyan potenciálokat, lehetőségeket, addig nem ismert tulajdonságokat tud felszabadítani, felszínre hozni, melyeket csak férfiként nem tudott volna megélni.

Új lendületet, inspirációt kaphat férfilétük, addig nem ismert érzéseket, élményeket élhetnek meg, új kapuk nyílhatnak meg bennük és energikusabbak, boldogabbak lehetnek.

(részlet)

A cikk szerzője: Béni József Sándor, klinikai szakpszichológus

A teljes cikk forrása: lelekbenotthon.hu