A játék megtanít csapatban gondolkozni!

A mai társadalomban és ezzel együtt természetesen a közoktatásban is egyre hangsúlyosabb szerepet kap a szociális kompetenciák fejlesztése.

A jelenlegi és a jövendőbeli munkaadók egyre inkább olyan alkalmazottat keresnek, aki igazi csapatjátékos: hatékonyan tud együtt dolgozni másokkal, keresi a konfliktusok, problémák megoldását, nyitottan és céltudatosan kommunikál.

Az alábbi játékok ezeknek a képességeknek a fejlesztését szolgálják, lehetőséget adnak az együttműködésre, kezelik a konfliktusokat, reflektálnak a csoportfolyamatokra.

Hurok vagy egyenes? – az egyetértés csomópontjai

A játék jellege: kommunikációfejlesztő, konszenzuskereső
Résztvevők optimális száma: 5–20
Résztvevők életkora: 6 év felett
Helyszín: megfelelően tágas helyiség vagy szabadtér
Időtartam: 10–15 perc
Eszközszükséglet: legalább 2-3 méter hosszú – lehetőleg színes –kötél (ugrókötél, mászókötél, vastagabb madzag)
Baleseti kockázat: alacsony

A játék menete

A földön elhelyezünk egy kötelet úgy, hogy a kötél többször keresztezze önmagát alul-felül. (Kérjük meg a gyerekeket, hogy ezalatt fordítsanak hátat.)

A játékosok feladata az, hogy kitalálják, vajon a kötél két végét meghúzva keletkezik-e rajta csomó vagy sem.

A tanakodás során nem érhetnek a kötélhez, csak szemlélhetik azt. Logikus érvelésekkel kell meggyőzniük egymást. Amikor a csapat konszenzusra jutott a választ illetően, akkor egyszerre, hangosan ki kell mondaniuk, hogy „igen” vagy „nem”.

A választ akkor fogadhatja el a játékvezető, ha azt a csoport egyöntetűen állítja.

Ha valóban egységes véleményen voltak a résztvevők, akkor meghúzzuk a kötél két végét, lehetőleg nem túl gyorsan, hogy szemmel is követhetőek legyenek a történések. Így láthatóvá válik, hogy helyesen következtettek-e a játékosok.

További játékvariációk

A játékosok két csapatot alkothatnak, és a kötélből elkészíthetik egymásnak a feladványt.
Nehezíthető a játék, ha a csomók számában is egyetértésre kell jutnia a csoportnak.

Néhány módszertani javaslat

Játékvezetőként ne szóljunk bele a konszenzuskeresés folyamatába.
Az értékelésnél beszélgessünk a résztvevőkkel a döntési folyamatról:
- Hogyan alakult a döntési folyamat?
- Nehéz volt-e meggyőzni egymást?
- Ki az, akit sikerült meggyőzni? Mivel és hogyan?
- Meghallgatták-e egymás érvelését, mitől volt egy érvelés elfogadható vagy megfontolandó?
- Mindenkit hagytak-e szóhoz jutni?

K-kerülő mese

A játék jellege: kommunikáció- és toleranciafejlesztő
Résztvevők optimális száma: 5–15 fő
Résztvevők életkora: 8 év felett
Helyszín: szobában vagy szabadtéren (körben ülve)
Időtartam: 10–15 perc
Eszközszükséglet –
Baleseti kockázat: alacsony

A játék menete

Egy olyan országba érkeztünk, ahol tilos a K betűt használni, vendéglátóink azonban megkértek minket, hogy meséljünk el egy történetet.

Úgy kell szőni a mesét, hogy valaki elkezdi, majd a mellette ülők sorban folytatják. Mindenki egy újabb mondattal bővítheti a mesét, de csak olyan értelmes szavak használatával, amelyekben nincsen K hang.

Ha mégis elhangzik a tiltott hang, akkor a mese újra kezdődik.

A játék akkor ér véget, ha az utolsó játékos befejezi a történetet.

További játékvariációk

Választhatunk másik tiltott betűt (például alkothatunk mesét az R hang mellőzésével).
Lehetséges, hogy nem körben haladunk, hanem egy labda vagy plüssállatka továbbdobásával jelöljük ki, hogy ki a következő mesélő.
A legnehezebb variáció, ha a sorra kerülő játékosnak a korábban elhangzott mondatokat is el kell ismételnie (nem szó szerint, de tartalmában…), és úgy kell továbbszőnie a cselekményt.

Néhány módszertani javaslat

A moderátornak figyelnie kell arra, hogy lehetőleg mindenki sorra kerüljön, tehát ha sokadszorra rontanak a résztvevők, a mese olyan valakinél kezdődjön – vagy folytatódjon –, aki még nem szerepelt.

A moderátor feladata az is, hogy minden K hangot észrevetessen a játékosokkal úgy, hogy a „vétkes” ne érezze rosszul magát. Segítse őt a moderátor a kudarc kezelésében, és ne engedje, hogy a közösség bűnbaknak kiáltsa ki!

A játék után beszélgessünk a gyerekekkel a tapasztalataikról:
- Milyen stratégiát választott a csoport?
- Hogyan reagáltak a résztvevők a többszöri sikertelenségre?
- Milyen érzelmek jelentkeztek a játék közben? Ezeket hogyan oldották fel?
- Hogy érezte magát, aki hibázott?
- Hogy érezte magát, aki előtt hibáztak?
- Ki hogyan igyekezett elkerülni a tiltott hangot?
- Milyen lett a történet, amit közösen alkottak?
- Ha nem született meg a történet vége, akár tiltott betű nélkül megbeszélhetjük, vajon hogyan végződhetne.
- Milyen más módon lehetne játszani ezt a játékot (milyen legyen a résztvevők sorrendje, hogyan lehetne minél több embert aktivizálni, mitől lehetne gyorsabb a játék…)?

4. Átkelés a Nagy Folyón

A játék jellege: kommunikációfejlesztő, együttműködési
Résztvevők optimális száma: 10–15 fő
Résztvevők életkora: 8 év felett
Helyszín: tágas, üres tér (például nagyobb terem, sportpálya)
Időtartam: 10–30 perc
Eszközszükséglet: köveket jelképező, különböző méretű papírlapok, az egyik színes vagy más módon megjelölt
Baleseti kockázat: magas

Előkészületek

A játékvezető kijelöli a helyszínen egy elképzelt folyószakasz két partját (például krétacsíkkal, két ugrókötéllel, színes szalaggal).

Ezen a kijelölt szakaszon, a képzeletbeli folyón kell majd keresztüljutni a játékosoknak. A folyó szélessége 6-7 méter legyen, a csoport 8 követ kapjon a varázskővel együtt.

A játék menete

Egy nagy folyóhoz érkeztünk, ahol a csapatnak át kell jutnia.

A csapat egyetlen tagja sem léphet a folyóba.

A folyón „köveken” lehet átjutni, mert csak a köveket nem viszi el a sebes folyóvíz.

Ha azonban akár egy pillanatra nem ér hozzá a lettet kőhöz valamelyik játékos, akkor az a kő elsodródik, és nem használható tovább (a játékvezető felveszi és elteszi).

A már lerakott kőnek a helyén kell maradnia, tehát nem lehet csúsztatni, felemelni, odébbtenni. Egyetlen kő van – a varázskő –, amelyik felemelhető és átadható bármelyik játékosnak.

Ha valamelyik játékos lába, keze beleér a folyóba, a játékvezető elvesz egy követ. A játék során a csoport minden tagjának át kell jutnia a kijelölt folyón.

További játékvariáció

Ha a feladatmegoldás nem sikerült, felajánlhatjuk a csoportnak az új próbálkozás lehetőségét, de cserébe adniuk kell valamit.

Egyezzenek meg, hogy mit ajánlanak fel.

Lemondhatnak egy kőről, az átkelés időtartamára némasági fogadalmat tehetnek, vagy valakinek beköthetik a szemét nehezítésül, esetleg időkorlátot állapíthatnak meg.

Néhány módszertani javaslat:

A játék után beszélgessünk a játékosokkal a tapasztalataikról:
- Hogyan élték meg a feladatot?
- Milyen érzések voltak bennük a feladat során?
- Választottak-e vezetőt? Kit és miért?
- Milyen volt a tervezés? Sikerült-e odafigyelni egymásra; előfordult-e, hogy valakinek az ötletét nem hallgatták meg? Milyen érzés volt neki?
- Az eltervezett megoldást módosították-e a végrehajtás során, ha igen, miért?

Forrás: felelosszulokiskolaja.hu