Nagy kihívások elé állították a DaSilva Architects csapatát, mikor felkérték őket a New York-i Center of Autism and the Developing Brain (CADB) intervenciós központ újratervezésére, amelynél a fő cél az volt, hogy az autista gyerekek a túlérzékenységük ellenére jól érezzék magukat az új környezetben. Ehhez arra is szükség volt, hogy ahol a tervezők különösen nagy figyelmet fordítsanak a fényviszonyok, az akusztika és az anyagok megtervezésére és kiválasztására a munka során. Mutatjuk a hajtás után, hogy milyen közegben érzi jól magát egy autista gyerek!

Autisták igényeit vették figyelembe a tervezés során.

Fotó: dasilvaarchitects.com

Az építészeket a kezdetektől fogva egyedi kihívások elé állította a központ által kiválasztott épület, az 1924-ben épült egykori Rogers Gimnázium. „Úgy festett, mint egy régi középiskolai tornaterem. A falak sárgák voltak, az ablakokon rács, és az egész nagyon visszhangzott. Ijesztő volt az egész. Egy ilyen környezetből kellett kialakítani egy olyat, ami megfelel az ilyen rendkívül érzékeny gyerekek elhelyezésére. Nagy kihívás volt” – emlékszik vissza az intézmény volt vezetője, Jacques Black.

Cathy Lord, az intézmény új igazgatója azonban a kreatív építészek segítségével egy tágas, színes és vidám környezetet alakított ki a tornateremből, melyben külön helyiséget kaptak az orvosi szobák és az irodák, míg egy másik térben világos kis játszósarkokat és házikókat kaptak a gyerekek. Ha nem elég szép az idő, a központ mesterségesen kialakított kertjében és parkjában is játszhatnak a falra festett égbolt és bárányfelhők alatt.

„Mivel a legtöbb érzékeny gyerek ilyen környezetben érzi magát a legjobban, ezért az ilyen jellegű, otthonos dizájnelemek nélkülözhetetlenek voltak a tervezés során. A kórházak és klinikák végeláthatatlan folyosói és egyforma ajtói elrettentik a fiatal betegeket. Ezzel szemben a CADB központban olyan érzése támad az idelátogatónak, mintha egy „Disney-faluba” csöppent volna”- mondja a háttérkutatásokat is végző építész. A jelek szerint bevált a koncepció, egy ilyen "utcákkal és parkokkal" körülvett környezetben sokkal otthonosabban érzik magukat a gyerekek, mint egy steril kórházi teremben.

Lejátszás

NewYork-Presbyterian Hospital (CADB)

NewYork-Presbyterian Hospital -- Center for Autism and the Developing Brain (CADB) fromWheelhouse Communications on Vimeo.

Sok autista ember küzd akusztikai problémákkal, sokakat például még a folyósokra felszerelt neonlámpák normál fül számára halk zümmögése is nagyon tud zavarni. Sőt, ugyanez a probléma a légkondicionáló és a fűtőtest vagy a ház alatt elhaladó szemeteskocsi hangjával is. Az építészek ezért számos trükköt bevetettek annak érdekében, hogy a központba semmilyen nyugtalanító zaj ne szűrődjön be. A kezelőket, a közösségi tereket és a játszó szobákat hangszigeteléssel látták el, de a nedvszívó szőnyegek és a lágygumi illetve parafa padló is rendkívül jól vissza tudják fogni a lármát. Szintén ez az oka, hogy az épületet kiszolgáló hangos berendezések (légkondícionáló, fűtőtest) vezérlését is a főépülettől távolabb helyezték el – számol be a fastcodesign.com a projektről.

Fotó: dasilvaarchitects.com

A megfelelő fény bármilyen térben fontos szempont, nemhogy egy autista központban, mivel néhányuk számára még a szentjánosbogarak fényerőssége is problémát okoz. Az autista emberek számára nagyon  zavaró inger lehet, ha valami túl meleg, túl hideg, túl fényes, túl sötét, túl kemény, túl mesterséges, vagy akár túl természetes.

Ennek tudatában a DaSilva építészei törekedtek rá, hogy a tér és a fényviszonyok egyszerre érkezzenek természetes és mesterséges forrásokból is. „Az autizmusról szóló szakirodalom óvaint a túl sok természetes fény beengedésétől. De elsősorban azért, mert a földhöz közel eső ablakokon beszűrődő látvány zavaró lehet számukra. A Rogers Gimnázium ablakai azonban hat lábbal a föld felett vannak, így a gyereknek anélkül is lehet kapcsolatuk a külső világgal, hogy ténylegesen látnák, hogy mi történik odakint”- jegyzi meg Black, aki szerint a központban annak ellenére is nagyon hangulatos és otthonos lett a világítás, hogy az építészek szokatlan elhelyezéssel javarészt a mennyezetre és az oldalfalakra szerelték fel a különböző fényerősségű lámpákat.

Fotó: dasilvaarchitects.com

„Sok autista gyerek hiperérzékeny a hangokra, a külső zajokra és fényre, de többen érzékenyen reagálnak a fizikai hatásokra is. Ez lehet jó és rossz behatás is. Van olyan gyerek, aki szereti a fényes és csúszós felületeket, míg van, aki annyira elviselhetetlennek tartja, hogy megérinteni sem képes az ilyeneket”- vázolja a két szélsőséges megnyilvánulást Black. Ennek eredményeként leginkább az olyan anyagok dominálnak a központban, mint a parafa, a gumi, a porcelán és a gyapjú.

„A legtöbben előbb érintik meg a fát, mint a fémet, ahogy általában mindenki jobban szeret végigsétálni egy puha szőnyegen, mint a linóleumon. És ez általában igaz az autisták spektrumára is. Van az a vicc, hogyha ismersz egy autista embert, akkor már ismered mindet. Holott ez nem így van, ugyanis az ő személyiségük is nagyon eltérő. Lehet, hogy nagy kihívás volt az autisták igényeit figyelembe véve megtervezni ezt a központot, de mi jó példa vagyunk arra, hogy ez sem lehetetlen." - összegezte a végeredményt a központ igazgatója.

divany.hu