Szülő-gyermek kapcsolata

A szülők jelentik az első társadalmi modellt a gyermek számára, mely kihat az életről alkotott felfogásra, a gyermek viselkedési és kapcsolatteremtési módjára.

A szülők által elsajátított nevelési módszerek negatív hatással lehetnek a gyerek személyiségének fejlődésére. A szülő feladata egyensúlyt teremteni a gyerek nevelése, felügyelete és a hozzá intézett követelményekkel kapcsolatban, valamint a biztosítani a túlkapások elkerülését is.

Néhány nem megfelelő nevelési módszer következményeként megjelenhetnek sorozatos nem kívánt következmények, melyek nagymértékben függenek a szülők gyermekhez való hozzáállásától. Ezáltal:

• A gyerekkel szemben tanúsitott túlzott törődés egyenesen vezethet a kezdeményezőkészség megfékezéséhez, a szabad tevékenység és a szabadság korlátozásához. A gyermek számára egy szigorú program felállítása által anélkül, hogy tanácskoztunk volna vele, fokozatosan eljuthatunk egy önalábecsülési hajlamhoz, kerülni fogja, hogy kapcsolatot teremtsen a világgal, a kezdeményező szellem eltűnik, berögződhet egy sorozat indokolatlan félelem, mely a bezárkózáshoz és egyes komplexusokhoz vezethet a környezetében levőkkel szemben.

• A túlzott szigorúság fenyegetésekkel társítva - úgy szóbelileg, mint fizikailag - bélyeget nyom a gyerek személyiségének fejlődésére. A szülők eröltetése különböző feladatok megvalósítására, melyek meghaladják a gyermek képességeit, csupán azzal a céllal, hogy teljesítményeket érjenek el vagy, hogy különleges legyen, megfosztja a gyermeket a gyermekkori örömöktől, ezáltal beágyazva a krónikus fáradtságot, majd ezt követően kimerítve az energiaforrásokat. A gyerek közönyösséget és érzéketlenséget fog kinyílvánítani aziránt amit föl kellene vállaljon, ugyanúgy a körülötte lévő személyek iránt is, fellázadva ellenük.

• A szülők akik túlságosan védelmezik gyermekeiket, túlzott törődést és érzékenységet kinyílvánítva, közreműködnek a gyerek önmaga és valós lehetőségei felméréséhez. Így tehát körvonalazódhat egy alábecsülési vagy túlbecsülési hozzáállás a saját képességeihez képest és a körülötte levők birtoklására való hajlam.

• Egy másik negatív hatásokkal bíró nevélesi módszer azok a szülők által van alkalmazva, akik szabadon hagyják gyermekeiket, anélkül, hogy semmilyen felügyeletet ne biztosítsanak nekik. Adott tény, hogy a szülőknek kevés idejük áll rendelkezésre, a gyerekeknek teljes szabadságuk van a programuk szervezésére és a különböző tevékenységehez való idő kiválasztására melyet akarnak végezni.

• A gyakorolt nevelési módszerek mellett, a szülői magatartás (egységes vagy ellentmondó) is hat a gyermek személyiségére. Az egységes és következetes magatartás abból áll, hogy mindkét szülő folyamatosan ugyanazt a hozáállást  tanusítja a gyerek nevelését illetően. A mindkét szülő által megfogalmazott és alkalmazott megfelelő nevelési módszer biztonsági érzetet nyújt a gyermek számára, melyben szépen fejlődhet.

• Mikor a szülők különböző viselkedést sajatítanak el, akkor ellentmondó magatartásról beszélhetünk a gyermek nevelésének gyarkorlatában. Így az egyik a szülők közül lehet hatalmaskadó, miközben a másik lehet türelmes. Úgy az anyák, mint az apák sorában találkozhatunk különböző szülői magatartás mintával, mint a zsarnok, az uralkodó, a barátságos, lemondó. Így ezek keveredéssel még több különböző nevelési minta alakulhat ki, mely egy sor különböző nevelési hatást eredményez.

• A gyermeknek szüksége van egy kiegyensúlyozott családi légkörre, melyben biztonságban érezheti magát. Ez akkor lehetséges, ha a szülők figyelnek a gyerek szükségeire, bizonyítják megértésüket, empatikusak és nyugodtak, foglalkoznak a gyermek nevelésével, érdeklődnek iskolai dolgokról, részt vesznek a gyermek életében bekövetkező eseményekben. Ugyanakkor, a szülő feladata az is, hogy határokat szabjon és ne hagyja a gyermeket, hogy azt tegyen amit akar.

• A gyerek alapszükségletei (étel, ruházat, lakás, orvosi ellátás, nevelés, játék) mellett, az érzelmileg való kielégítés nagyon fontos a személyiség harmónikus fejlődéséhez. Ezek közül a legfontosabbak:

A gyerek alapszükségletei (étel, ruházat, lakás, orvosi ellátás, nevelés, játék) mellett, az érzelmileg való kielégítés nagyon fontos a személyiség harmónikus fejlődéséhez. Ezek közül a legfontosabbak:

• szeretet - a gyermekeknek szeretetre van szükségük, mikor nem boldogok vagy mikor bánatosak, vagyis mindig. Ez azt jelenti, hogy hallgassuk meg a gyereket mikor kinyílvánítja gondolatatit és érzéseit, szánjunk rá figyelmet mikor szüksége van rá, a megfelelő érintés kíséretében (simogatás, átölelés, csókok), érzelemmel társítva (mosoly, biztató szavak, megbecsülés, az ő benne való bizalom kifejezése). A szeretet kinyílvánításának viselkedésbeli változásai felváltva a visszélő vagy elhanyagoló magatartással azt eredményezik, hogy a szeretet már ne legyen egyszerűen szeretetként fölfogva, helyet hagyva a a bizalmatlanságnak és az elutasításnak.

• bizalom - a gyerekeknek szügségük van az emberek megismerésére és arra, hogy bízhassnak bennük. A hazugság vagy a félig kimondott igazság a gyereket bizonytallaná teszi.

• tisztelet - kezeljétek a gyereket mint egy teljes értékű személyt, hagyva, hogy válasszon. Magyarázzátok meg neki az okokat melyek miatt döntéseket kell hozzon, ne eröltessétek rá anélkül, hogy megértené az okokat, melyek miatt ezek fontosak. Használjatok egy tiszteletteljes megfogalmazást, mint a "köszönöm" vagy a "bocsáss meg".

• megértés - hallgassátok meg a gyereket mikor beszél és probáljátok látni a dolgokat az ő szemszögéből is. A gyereknek szüksége van arra, hogy meg legyen értve.

• elfogadás - még akkor is ha hibázik, nem szabad  elutasítani a gyereket, mert szüksége van arra, hogy személyként el legyen fogadva (segítsétek, hogy megértse, hogy a viselkedését utasítjátok el és nem őt).

• türelem - a gyerekeknek szükségük van arra, hogy elsajátítsanak néhány viselkedést formát (amelyek sok gyakorlásra és magyarázatra szorulnak).

• becsületesség - a gyerekek meg kell ismerjék a szabályokat, és amint ezek rögzítve voltak alkalmazásuk legyen állandó és pontos.

• állandóság - a felnőtt viselkedése állandóan ugyanaz kell legyen időben és különböző helyzetekben egyaránt. A szabályok megváltoztatása a gyereket zavarttá és bizonytalanná teszi és azt az üzenetet közvetíti, hogy a tiszteletben tartásuk nem is olyan fontos.

• idő - a gyereknek szüksége van a szülők figyelmére és társaságára. Szakíts arra időt, hogy taníthasd, meghallgasd, játsz vele, olvass neki, beszélgess vele vagy sétaljatok együtt. Észre fogod venni, hogy több időt töltve a gyermekkel jobban fogod értékelni az együtt töltött időt és könyebb lessz lemondani más teendőkről, melyek nem is olyan fontosak.

A szülők hozzáálása a gyerekkel szemben befolyásolhatják a jövőbeli fejlődésüket - bátorítva vagy ellenkezőleg, fékezve azt. A családi légkör, melyből hiányzik az érzelmi biztonság egy hasonló felfogást fog eredményezni az egész társadalmi valóságról,  visszahúzódást és kapcsolatteremtési nehézségeket kiváltva és végső soron majd nem tud szembenézni egy olyan környezettel, melyet ellenségesnek tart.

Ugyanúgy a gyakori és indokolatlan kritikák hatással vannak az önbizalomra és ezáltal a gyermek alábecsüli saját erőforrásait. Ugyancsak a dicséretek és a hízelgések túlzásba vitele depressziós állapotot válthat ki abban az esetben, ha a gyermeknek nem sikerül elérni azokat a magas célokat, melyeket valós lehetőségeit túlbecsülve voltak kitűzve.Ezek az eltérések megjelenése a gyermekek valós lehetoségei és a szülők irreális elvárásai között jelenti a komplexusok legfőbb forrását, csalódottságot és eltorzúlt önarcképet okoz.

Következtetve, a jövendőbeli felnőtt személyisége attól függ, hogy a szülők hogyan nevelik és alakítják ezt. Egy harmónikus fejlődésért a szülők meg kell teremtsék a gyerek normális fejlődéséhez való lehetőségeket, biztosítva számára a biztonságérzetet a feltétel nélküli szeretet által (a gyermek tisztában kell legyen azzal, hogy tartozik valakihez, hogy van, aki törődik vele). A tiltások számbelileg legyenek minél kevesebbek, de fontosak, melyek tudatosítják a gyermek erős és gyenge pontjait.  Ne hazudjatok neki, az egymásba vettett bizalom az egyik legfontosabb alappillér.

A gyermeked nem kell tökéletes legyen és tudnod kell, hogy a büntések által leginkább arra tanítod, hogy hogyan kerülheti el azt.  Kezeld úgy a gyereketedet, ahogyan te is szeretnéd, hogy ő kezeljen téged (kölcsönösség). A gyermek nem a szülő tulajdona, hanem egy ember aki hamarosan önálló lessz.

Paul Apostica pszichológus írása