Az én-tudat kialakulása /2 -2 és fél év körül/ időszakában a gyermek átéli önmaga különálló lényét, hogy ő ki és milyen. Ehhez az én-képbe természetesen épül be a nemisége, testképe, nemi identitása. Érdeklődéssel szemléli, hogy az ő teste kihez hasonló, kitől eltérő, és ezen belül kiemelkedő jelentőséget kapnak a nemi szervek.

Ezért nagy izgalommal, kacagással kísért az óvodásoknál pl. egymás nézegetése a mosdóban.
Ez természetes kíváncsiság, amit nem jó, ha büntetés, megszégyenítés követ.
(A felnőtteknek később, az iskoláskorban tapasztalt ismételt leskelődésére viszont már fel kell figyelni, és segíteni kell a gyermek szorongásoldásán pszichológus bevonásával.)


Nemi azonosság kialakulása
Óvodás koban a gyermek nemi azonosságát az azonos nemű szülőjével való azonosulás által szerzi meg, a nemi szerepét pedig az ellenkező nemű szülő felé irányítja. Próbálja anyja vagy apja szerepét utánozni, esetleg átvenni.
Nagyon fontos, hogy ebben a szerepkeresésében ne erősítjük meg a lányban, és a fiúban sem azt a próbálkozást, hogy átvegye a szülő szerepet. Főként azokban a családokban, ahol rossz a férj-feleség viszony, vagy egyedül neveli gyerekét az egyik szülő, vagy több generáció él együtt, a szerepek összemosódhatnak, felcserélődhetnek.
Ismertem több családot, ahol a válás után a fiú lett a „férfi, az apa” a családban. Ő engedte meg hová mehet az anya, mit csinálhatnak hétvégén, vagy este mikor feküdjenek le /és sokszor egy ágyban is aludtak/.
Az együttalvás, ha a gyermek este ott alszik el a szülők hálószobájában, azt szimbolizálja, hogy „valaki helyén van” a gyerek.
Ezen szükséges változtatni, és optimális esetben 6-7 éves korra a gyerek belátja, hogy nem léphet anyja, vagy apja helyébe, hanem inkább azonosul vele.
A nemi identitás kialakulásával a lányok és fiúk beépítik, és örömüket lelik saját nemi jellegükben, tulajdonságaikban, szerepeikben.

„Önmaga a játékszere”, avagy önkielégítés/onánia/ óvodáskorban
Az óvodáskorú gyerek, mivel ebben az életkorában fedezi fel testét, nemiségét, nem tudja elkerülni, hogy felfedezze nemi szervét és annak örömszerző mibenlétét.
Ilyenkor nekünk felnőtteknek nem szabad rászólni, megszégyeníteni, esetleg büntetni. Helyette tereljük el a figyelmét.
Viszont ha az onánia /önkielégítés/ ismétlődően, tartósan jelen van, az már jelző tünet. A szülő-gyerek kapcsolat zavarára, az elmagányosodásra reagál a gyerek ilyen örömszerző tünettel.
Legtöbbször segít a szülővel szorosabb örömteli tevékenység, ha pedig tehetetlennek érzi magát a szülő, forduljon segítő szakemberhez, talán együtt könnyebb lesz megoldani ezt a problémát.

Polgár-Nagy Ágnes
pedagógiai-szakpszichológus
individuálpszichológiai tanácsadó