A helyszín, időpont, vendégek kiválasztása…ez csak a kezdet. Nemcsak a hely, hanem a pénztárcád is határt szabhat az ünnepségnek. Ugye jó lenne úgy tervezni, hogy ne legyen gyomorgörcs a vége? Segítünk a szervezésben: végigvesszük, milyen lehetőségeken kell elgondolkodnod!

Gondold át, mire is való a keresztelő: a keresztényi életbe való „beavatást“ jelenti. Tehát ha nem éltek (bármilyen szinten) hívő keresztényi életet, mérlegeljétek: a keresztszülők és szülők részéről hiteles és így való-e, hogy megfogadjátok a nagy napon: keresztény szellemben neveljétek, terelgessétek a kicsit?
Ha úgy gondoljátok, ugyanolyan körülményeket, ünnepi hangulatot  teremthettek egy „névadó” ünnepség keretében is!

Sokkal bensőségesebb a szelídebb (értsd akár anyagilag lényegesen szerényebb) keresztelő, mint az, ha a gyereket csillogó-villogó, ámbár rideg tárgyakkal veszed körbe! Lehet, hogy nagyon szép a „körítés”, de nem árt elgondolkodni azon, hogy tulajdonképp kiről is szól ez az ünnepség.
Hidd el, a gyereknek az sokkal fontosabb, hogy Vele legyetek – nem a díszek és az ajándékok a legfontosabbak! A társaság meg akkor is erről fog beszélni még néhány hétig, ha meglepően egyszerű, de nagyon kedves, bensőséges ötletekkel teszed emlékezetessé ezt a napot!

A kicsik keresztelőjét templomban szokás tartani, de ha igazán maradandó élményt szeretnél, kérdezd meg a papot vagy a lelkészt, választhatsz-e más lehetőséget.
A templomon kívül tarthatjátok kertben, réten, kiskápolnában vagy előtte a keresztelőt, ha van olyan pap (lelkész), aki bevállalja. Hidd el, érdemes egy próbálkozást megejteni, mert az élmény valóban maradandó!

Mindenekelőtt válasszátok ki a keresztszülőket! Sok családban automatikusan a szülő testvére kerül először szóba, de gondolj arra, hogy a keresztszülő lesz majd (optimális esetben) az a felnőtt, aki a legnagyobb felelősséggel terelgeti majd a gyermekedet (persze a nagyszülők után).
Ezután döntsétek el, milyen keresztelőt szeretnétek. Álmodjatok meg egy helyszínt, és beszéljétek meg a pároddal – esetleg a keresztszülőket is bevonva –, hogy előtte (vagy utána) milyen ünnepséget gondoltok. Keressétek fel a felekezetetekhez tartozó egyházi hivatalt, beszéljétek meg, mit engednek, vagy rugalmasak-e valamennyire!
Ha a helyszínt tisztáztátok, akkor jöhet az időpont kiválasztása. Lehetőleg 2-3 potenciális nappal érkezz már a hivatalba, amit a nagyszülőkkel és a keresztszülőkkel egyeztettél, olyan úgysem lesz, ami mindenkinek tökéletes lenne!

Van, aki cifrázza, van, aki inkább csak telefonon hívja meg a családot és barátokat. De, ami fontod: készítsetek listát, hogy ki ne maradjon senki! Döntsétek el, hogy a tervezett hely ismertében mennyi vendéget vártok! Meghívó tehát nem feltétlenül kell, de ha szeretnétek, elkészíthetitek magatok is (például a kicsi kéz vagy talp-lenyomatával ellátott meghívó kártya egyszerű, de mégis kedves).
Minden kisbabának fehér ruhácska dukál, nézz körül jól a szekrényben, nem maradt-e a nagyobbról egy különösen szép fehér ruhadarab, vagy a keresztelendőnek nincs-e kis fehér nadrágja, amihez egyszerűbb vásárolni! Gondolj arra, hogy esetleg hidegebb is lehet, akkor viszont egy vastagabb zokni, egy cipőcske vagy egy kis kardigán feltétlen szükséges lesz! Ma már nem ciki az sem, ha egy-két kiegészítőt a neten keresztül szerezel be.A dekorációban lehet, hogy jobb, ha a barátaid vagy a keresztszülők segítségét kéred, de adj pontos információt arról, mit is szeretnél. Praktikus egy „csapatmegbeszélést” összehívni jóval a nagy nap előtt.

Katáéknál nem volt szokványos a ceremónia: a gyermekeinek egyszerre volt a keresztelője. A nagyfiú épp iskolás lett, amikor sorban születtek a kistestvérek, és az élet valahogy úgy hozta, hogy mindig el kellett halasztani az időpontot. Az egész családnak maradandó emlék a keresztelőés az utána következődélután is… Most sem csinálnák másképp:
„Másfél és két és fél évesek voltak a kicsik, amikor végre meg tudtuk szervezni a keresztelőjüket. Tudom, hogy nem szokványos időszak, de nekünk így jött össze. Egy csodálatos, icipici kápolna előtti réten volt a szertartás, csak a szűk család, a 4 keresztszülő és a legközelebbi barátaink voltak velünk. Úgy szerettük volna, hogy – életmódunknak és szemléletünknek megfelelően – a gyerekeknek is maradandó élmény legyen, ezért nem az éttermet választottuk az ünnepi ebéd színhelyéül, hanem egyik barátunk segítségével egy hatalmas szőlőhegyi bográcsozás vette kezdetét.
Mindenki átöltözött, leheveredtünk a fűbe, játszottunk a kicsikkel, nagyon sokat nevettünk, ettünk-ittunk… Jó volt, hogy nem feszengtünk szép ruhában valami előkelő helyen. Nagyon megmaradt az az érzés, amikor elnéztem a gyerekeimet, a családomat és a barátaimat –mennyire el tudják engedni magukat, mennyire jól érezzük mi így magunkat, egyszerűen, de igazán, nagyon bensőségesen… Kell ennél több?”