Egy hazai életmódfelmérés szerint nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek nagy része is egészségtelenül táplálkozik – minden negyedik gyermek túlsúlyos. A felelős a túlzott szénhidrátfogyasztás mellett egyértelműen a „fehér méreg”, azaz a cukor, és a belőle készült finomságok. Amikről már a gyerekek sem tudnak (akarnak) lemondani.

Bizonyára ismerős, ahogy ünnepeken és egy-egy látogatás alkalmával „csak úgy” édességet kap a gyermek a nagyszüleitől, rokonaitól – így ha nem elég határozottak a szülei, már egészen aprócska korától beleivódik az édes íz szeretete és függővé válik. Leszokni róla pedig igen nehéz. Ha egyáltalán sikerül.

A gyermek agya vágyik az édességre

Korábbi kutatásokból ismert, hogy a táplálkozás, az étvágy és a kívánósság is összefüggésbe hozható az örömérzet és a jutalmazás élményének kialakulásával. A folyamatos nassolás egy pozitív visszacsatolási körön keresztül újra és újra a további rágcsálásra serkentheti a gyereket.


Tartottam magam az elveimhez

„Én előre eldöntöttem, hogy amilyen sokáig csak lehet, nem adok édesített pépeket, ételeket, cukrot a kislányomnak – mondja Réka, a hároméves Panna büszke édesanyja. – Az elveim mellett (egy kis családi vita után) kitartottam, és csak annyi engedményt tettem, hogy kaphat túrórudit, de szigorúan „meghámozva”, azaz az édes csokiréteget leszedve róla. Mivel nem szokott hozzá az édes ízhez, nem is nagyon kívánja, így nem kerültünk bele a huszonkettes csapdájába, Panna nem vágyik rá, így nem válik függővé.”


Senki sem édességfüggőként születik

A szakemberek egyöntetű véleménye szerint a gyerek kövérségéért és túlzott édességfüggőségéért az esetek többségében a szüleik felelősek. A gyerekek csak akkor kedvelik meg az édes ízt, ha rászoktatják őket. Nem pusztán a cukortól kellene „eltiltani” őket, hanem a négy alapíz közül a legveszedelmesebbtől, az édestől.

A szülők, nagyszülők sajnos, már gyerekkorától függővé teszik a gyermeket, mert a legtöbb esetben, ha jutalmazni akarják, édességet kap. Így olyan reflexek alakulnak ki benne, mely az édességet az elismeréshez, a szeretethez kötik. Ha ezt nem kapja meg, azonnal édességhez nyúlnak, és ez fordítva is igaz: eszi az édességet, mert tudja, hogy megnyugszik a gondolattól, és boldog lesz.


Könnyű rászokni, nehéz elhagyni

„A baba az anyatej után az édesített tápszerek, bébiételek, tejes pépek, és cukros teák hatására hamar hozzászokik az édes ízhez. A cukor energetikailag gyengíti a gyomor-lép-hasnyálmirigy szervrendszer működését, ez pedig az egész emésztőrendszerre kihatva, a nyirokrendszeren keresztül az immunrendszer ellenálló képességét is csökkenti” – mondja dr. Csiszár Róbert.


Kockáztattam, de bejött

„A tiltással ellentétben én pont az engedékenységgel értem el a kívánt eredményt a gyerekeimnél – meséli Gitta, a tízéves Roland és hatéves Krisztián édesanyja. – Radikális és kockázatos megoldást választottam, de szerencsére bevált: hagytam, hogy addig egyék az édességet – sőt, még kínálgattam is nekik – amíg rosszul nem lettek tőle. Ezzel aztán hosszú időre sikerült elfeledtetnem velük az egészet, ugyanis nem nehéz émelygést kiváltani ezekkel az adalékanyagokkal, aromákkal, színezékekkel teli rágcsálnivalókkal.”


Leszokóban…

A kisbabának nincs szüksége az édesség nyújtotta plusz kalóriabevitelre, mégis gyakori probléma, hogy édességgel lakik jól, és amikor az érdemi étkezésre kerülne a sor, már nem éhes.

A szakemberek szerint édességet csak hároméves kor után szabad adni a gyereknek, de akkor is jobban járhatsz, ha nasi helyett gyümölccsel kínálod, így később is kerülni fogja a számára is émelyítően édes ízeket. Éppen elegendő cukrot tartalmaznak a zöldségek, gyümölcsök és más élelmiszerek, felesleges külön megcukrozni.

Mit tehetsz csillapíthatatlan édességvágya ellen?

A csokoládé, édesség iránti sóvárgás kezelésére ma még nincs egységes javaslat, ám néhány trükk segíthet.

– Az édességet okosan adagold, vond be a kiegyensúlyozott táplálkozásba! Sose jutalomként vagy vigaszként add a gyermeknek, hiszen ez csak emelné édes íze miatt amúgy sem alacsony jelentőségét. Legjobb, ha kis utóételként kínálod (nem minden étkezésnél!), mert az étkezések között elfogyasztott nasi csak elrontja az étvágyat.

– Ide kapcsolódik a másik alapszabály is: a teljes tiltás sem üdvös, mert ezzel épphogy felértékelődik a gyerek szemében minden, ami káros. Valahol pedig úgyis hozzájut majd ezekhez a rágcsálnivalóhoz, és akkor „két pofára” fogja tömni magába.

– Ha diétára (cukormegvonásra) fogod a gyermekedet, soha nem szabad látnia, hogy miközben ő „koplal”, a többiek jóízűen nassolnak – épp ezért ilyenkor édesség szempontjából legyen üres a kamra. Amit a gyerek nem lát, egy idő után nem kívánja, és nem fog különböző trükkökhöz folyamodni azért, hogyha van, valahogy megszerezze.

– Az omega-3 zsírsavak rendszeres fogyasztása nemcsak az egészséges táplálkozásban játszanak szerepet, hanem az idegrendszerre is hatnak – így közvetve az édesség iránti sóvárgás csökkentésére.

– A rendszeres mozgás, légzőgyakorlatok és relaxációs módszerek is kellemes érzéseket válthatnak ki a nagyobb gyermekben, javíthatnak lelkiállapotán – így enyhíthetik azokat a kellemetlen érzéseket, amelyeket öntudatlanul a nassolással szeretne „kezelni”.

– Próbáld meg az édességet lecserélni valamire – kóstoltass meg vele banánt, almát, diót – utóbbit, ha már a gyermek elmúlt egy éves kevés mézbe mártva is fogyaszthatja.

A felnőttek közel 30 %-ának stresszhelyzetekben megnövekszik az édességigénye. Ha gyermekek vigaszként édességet kínálsz, elképzelhető, hogy egész életében hadban áll majd a a bánatában felszedett kilóival és a cukorfüggőség egyéb következményeivel. Inkább holnaptól fogd szorosra a gyeplőt.