Általában egyéves kor végén, kétéves kor elején történik meg a csoda: az addig négykézláb közlekedő, de már kapaszkodva biztonságosan araszoló csemete segítség nélkül elindul. Bizonytalanul, nagy terpeszben, a lábfejét kicsit befelé fordítva, enyhén előredőlve, karjait széttárva - hiszen egyensúlyozni nagyon fontos -, vagy éppen egy ropiba, játékba kapaszkodva totyog az őt buzdító szülő felé.

Bonyolult műveletek

Ettől kezdve nagyjából másfél-két éves koráig gyakorolja a járást, ami mind a babának, mind a mamának fizikailag és lelkileg is megterhelő folyamat. A pici idegrendszerének fejlődése ilyenkor felgyorsul, mert egyrészt rengeteg információ éri, másrészt agyának koordinálnia kell a járás bonyolult műveletét. Sokszor elveszti az egyensúlyát, elesik, de nagy erőfeszítések árán újból felkel. Sírdogál, ha megüti magát vagy elkeseredik, mert nem sikerül azt a pár lépést megtennie, amire annyira készült. Amellett, hogy a szülő ilyenkor végtelen türelemmel biztatja gyermekét, a balesetek elkerülése miatt a nap szinte minden mozgással töltött percében figyelnie kell rá. Ráadásul úgy, hogy közben ne korlátozza mozgásában az apróságot, akiben bizony a járással együtt megjelennek az önállósodás csírái is.

Örökmozgó

Ugyanis egyedül már ügyesen felmászik a kanapéra, majd elindul rajta, és le akar lépni a padlóra, mintha nem is lenne az a szűk félméteres szintkülönbség a két tárgy között. Ha van a lakásban lépcső, arra is bátran feltotyog, ám a visszaút még gondot okoz neki.
Szakértőnk, Kis Melinda szülésfelkészítő védőnő szerint szorgalmasan kell tanítgatnunk a kisgyereket a bútorról lemászás fortélyaira. Mindig hassal lefelé fordulva próbálkozzon, így feltehetően gond nélkül átvészeljük a nagyjából egy hónapig tartó időszakot. A lépcsőzésről viszont igen nehéz lebeszélni gyermekünket. Megmagyarázhatjuk neki, hogy csak velünk mehet fel, kezét fogva levezethetjük a lépcsőn. Szakértőnk szerint ezeken túl is számos biztonsági intézkedést kell tennünk, hogy a bajokat megelőzzük.

Teljes biztonságban

Szereljünk fel gyermekbiztos korlátot a lépcsőfeljárókra, az esetleges emeletre és az erkélyajtókra is. Minden törékeny tárgyat távolítsunk el nagyjából a padlótól számított nyolcvan vagy száz centiméteres magasságból. A fiókokat lássuk el gyermekbiztos zárral. Gyógyszereket soha ne tároljunk a gyermek számára elérhető magasságban.

Ha megoldhatjuk, a totyogó gyermek környezetéből érdemes eltüntetni az összes terítőt, a csúszós szőnyegekkel együtt. Az éles sarkokra, például az asztal sarkára tegyünk élvédőt. A szekrényeket, a fiókokat érdemes felszerelni nyitásgátlóval. Azonban szabadítsunk fel egy, a gyermek által elérhető fiókot vagy egy kisszekrényt, amiből szabadon, biztonságosan ki- és bepakolhat.
A lakásban lévő növényeket rakjuk olyan magasra, hogy ne érje el a kis felfedező, hiszen a növény és a virágföld is mérgező lehet. Varródobozt véletlenül se hagyjunk elöl, mert megszúrhatja magát a tűvel vagy lenyelhet egy gombot.
A gyermeket egy pillanatra se hagyjuk egyedül a kádban, mert feláll, kieshet, elcsúszhat. A konyhában, fürdőszobában kifolyt vizet azonnal töröljük fel, nehogy elcsússzon az apróság. A kozmetikai szereket, a borotvát a fürdőszoba felső szekrényébe tegyük. A mosószereket zárható, nyitásgátló szekrénybe rakjuk. Minden flakonra, üvegre erősen csavarjuk rá a kupakját.
A konyhában ügyeljünk arra, hogy a gáztűzhely gombjait ne tekergesse, a forró edényt nehogy magára rántsa. A főzésnél lehetőség szerint a hátsó főzőlapot használjuk, a forró olajat tartalmazó serpenyők nyelét fordítsuk befelé.
A becsapódó bejárati vagy szobaajtó becsípheti az ujját, ezért inkább zárjuk, ha lehet. Az üvegajtókba és alacsonyabban elhelyezkedő ablakokba pedig szereltessünk biztonsági üveget.