"Már
unatkozik otthon, biztos jobb lesz neki az oviban." "Miért nem adod
óvodába, úgy sokkal önállóbb lesz!" Mikor igaz, mikor nem ez a két
játszótéri mondat?
|
 |
|
|
Remekül érzik magukat, ha számíthatnak az óvó néni figyelmére és gondoskodására. |
|
Iskolaérettségről
gyakran beszélünk, óvodaérettségről ritkábban. Vannak olyan helyzetek,
amikor nem is vehetjük figyelembe, hogy mennyire érett a gyerek, vissza
kell mennünk dolgozni, és kész. Ám van, amikor érezzük, hogy valami nem
stimmel, naphosszat nyűglődünk, a gyerek látványosan unatkozik, de amint
más gyerekekkel összekerül, kivirul, és remekül eljátszik.
Ebből
könnyen arra következtethetünk, hogy a gyereknek már oviban a helye.
Pedig dehogy... Igazából nem az ovi hiányzik neki, hanem az, hogy mások
társasága, nyüzsgése, mozgalmas, mégis nyugodt és megbízható világ vegye
körül.
Ha ezt az ovi meg tudja adni, akkor minden rendben!
De vajon miért szeretne másokkal lenni, miért nem elég neki az
édesanyja? Kukkantsunk be őseinkhez, hogyan éltek vajon réges-régen,
mielőtt a biológiai evolúciótól elhúzott a kulturális fejlődés. A gyerek
idegrendszerének érése ugyanis az ősi ritmust követi, tehát az igényei
is egy kőkorszaki babáéinak felelnek meg.
Nyugalom és nyüzsgés együtt
A családban több korosztály élt együtt, az anya nem szigetelődött el
a gyerkőccel, körülvették őket az idős, tapasztalt nők, a fiatalok és
sok-sok gyerek, mindenféle korosztályból. Az anya nem egy személyben
volt felelős a gyerek épségéért, táplálásáért, fejlődéséért, hanem
mindannyian együtt. Ha az anya éppen nem volt kéznél, a síró gyereket
felkapta egy nagyobbacska testvér, nagybácsi vagy nagyi, szinte kézről
kézre járt. Lehet, hogy nem voltak fejlesztő játékai, de figyelte a nála
nagyobbakat, és mindenfélét kipróbált. Általában senki nem kapkodott,
nem kellett időre odaérni sehova, senki nem akarta, hogy különösebb
teljesítményeket érjen el, a nevelés egyszerű utasításokból állt.
|
 |
|
|
A kőkorszaki körülmények között élő gyerekek mindig társaságban vannak. (A kép a Babák - az első év című filmből származik.) |
|
Ami megvolt: társaság, válaszkészség, mozgalmasság, nyugalom,
biztonság. Ez az, amit manapság a legtöbb anya nem tud biztosítani a
kicsinek, ha egyedül van vele otthon - pláne ha egy kisebb testvérrel.
Nagyon sok a "mindjárt!", a "most hagyj békén!", a "foglald el magad!", a
"ne rosszalkodj!", a "siessünk!". A játszótéren, játszóházban az ősi
közeghez hasonló helyzetbe kerül a kicsi: jelen van az édesanyja, de még
számtalan érdekes tárgy, gyerek és felnőtt is körülötte nyüzsög. Anya
figyelme nem rá összpontosul folyamatosan, megfigyelhet nagyobb
gyerekeket, kipróbálhatja magát, és ha bajba kerül, azonnal segítenek
rajta, hiszen sok felnőtt veszi körül. Az oviban hasonló a helyzet,
csakhogy ott nincs jelen az édesanyja.
A kulcs az óvó néni
Rengeteg kutatás folyik manapság a gyerekkori stresszel
kapcsolatban. Ez többek között annak köszönhető, hogy pofonegyszerű
mérni a gyerekek stressz-szintjét, hiszen a kortizol nevű stresszhormon
egy csöpp nyálból is kimutatható. A tapasztalatok szerint a legkomolyabb
stresszfaktor az anyától való szeparáció. Ebből természetesen arra
következtethetünk, hogy bűn a gyereket oviba adni. Ám a tovább
finomított kutatások arra is fényt derítettek, hogy azoknak az
ovisoknak, akik számára egy biztonságos felnőtt bármikor elérhető volt,
nem emelkedett meg a kortizolszintje akkor sem, ha anya az oviban hagyta
őket. Tehát nyugodtan kimondhatjuk, hogy egy egészséges gyerek számára
jó óvó néni mellett akár jól is jöhet az ovi, persze csak akkor, ha az
óvónő elérhető számára, vagyis a csoport nagy létszáma nem akadályozza
meg a személyes figyelmet, gondoskodást.
Oviban vagy otthon?
Oké, lehet jó is a gyereknek az oviban, de vajon jobb-e, mint
otthon? Erre a válasz attól függ, hogy érzi magát az anya. Ha anya jól
van, rá tud hangolódni a gyerekére/gyerekeire, és nincsenek naphosszat a
négy fal közé zárva kettesben/hármasban, akkor nagyon jó lehet otthon.
Sőt, a legjobb. Ám ha anya nincs jól, vagyis folyamatosan zaklatott,
ideges, vagy éppen depressziós, az nagyobb stresszt jelenthet a
gyereknek, mint az, hogy néhány órára el kell szakadnia tőle, és egy jól
behatárolt környezetben, érzelmileg megközelíthető felnőtt társaságában
tölti az idejét.
Időt a beszoktatáshoz!
Talán a fentiek ismeretében már nem is kell magyarázni, milyen
fontos a gyerek tempójához mért beszoktatás. A kicsinek időt kell
engedni, hogy édesanyja jelenlétében megszerethesse az óvó néniket,
hiszen csak ekkor jelenthet számára megfelelő érzelmi támogatást a
jelenléte.
Hogy is áll az önállóság?
Ahhoz, hogy a gyerek önálló legyen, biztonságban kell éreznie magát,
és meg kell tapasztalnia a korai időszakban, hogy nem kell önállónak
lennie, hogy teljes mértékben rábízhatja magát a körülötte élő
felnőttekre. Attól, hogy egy anyjától függő gyereket oviba küldenek, nem
lesz feltétlenül önállóbb. Csak abban az esetben, ha az oviban remekül
érzi magát, és nem szigetelődik el, vagy nem ül szorongva az óvó néni
szoknyája mellett. A szorongó gyereknek nem tesz jót, ha mélyvízbe
dobják, ebben a korban nem működik a sokkterápia. Csak ebből a célból,
hogy "nőjön már fel", nem érdemes oviba küldeni.
Kapcsolódó hírek:
Hajvágás – könnyek nélkül
Karácsonyi kézműveskedés gyerekekkel
7 tipp, ha kisgyerekkel indulsz nyaralni
Nyaralás gyerekkel - mi kerüljön a bőröndbe?