Mitől gyógyulnak a gyermekkori légúti betegségek?

 

 

Azaz, mitől gyógyul a közönséges nátha, hörghurut, torokgyulladás, középfülgyulladás, arcüreggyulladás, tüdőgyulladás?

 

Ahhoz, hogy erre választ adjunk, tudni kell, mi okozza a gyermekkori felső- és alsó légúti betegségeket. Azaz, mi az alapvető különbség a tüszős mandulagyulladás és a toroklob, a gennyes középfülgyulladás, gennyes arcüreggyulladás és dobüregi, arcüregi váladék felszaporodás, a tüdőgyulladás és a hörghurut kialakulásában? Mitől lesz náthás, kruppos a gyermek?

Ha beteg gyermekét az aggódó szülő orvoshoz viszi, elmaradhatatlan kérdés; mi okozza? Erre az ártalmatlannak tűnő kérdésre az orvosi alapismereteken kívül nagy szüksége van a szakembernek a szülő megfigyelésére, körültekintő beszámolójára.

Régi professzoraink azt tanították, a helyesen felvett anamnézis – kórtörténet – tálcán kínálja számunkra a diagnózist (azaz kórismét). Mivel az orvos és a szülő célja azonos, azaz segíteni akarnak a beteg gyermeken, nyilvánvaló, hogy együtt kell működniük. Segíteniük kell egymásnak! Az egyik első útravaló egy medikus számára a „mindenekelőtt ne árts” elv elsajátítása. Gyakorló orvosként számtalan helyzetben kiderül, milyen nehéz ezt a legjobb szándék mellett is betartani. Mivel a szülőnek tudnia kell, mit vár el az orvos tőle segítség gyanánt, meg kell tanítunk – a remélhetőleg minden orvos számára egyértelmű -, laikusok számára némelykor „ködös” fogalmakat.

Az első életévben majdnem minden gyermek átesik lázas betegségen, mely legtöbbször légúti fertőzés következménye, amit az esetek jelentős részében vírusok okoznak. Manapság 100 lázas gyermek közül átlagosan csak 10 gyermeknek van baktérium okozta betegsége, legalább 60 gyermek kap azonban antibiotikum kezelést, feleslegesen.

Körülbelül 50 éve ismerjük az antibiotikumokat, melyekkel a korábban retteget, leggyakrabban halálhoz vezető fertőzéseket gyógyítani tudtuk. (tüdőgyulladás, vérhas, hastífusz…) Mára azonban sikerült elérni, hogy az antibiotikumok zöme hatástalan, és miközben folyamatosan növekszik az ellenálló ( rezisztens ) baktériumok száma, az új antibiotikumok fejlesztésének határához értünk. A legnagyobb igyekezettel sem sikerül új, hatékony gyógyszercsoportot létrehozni. Ma már minden évben hal meg gyermek olyan fertőzésben, amit olyan baktérium okoz, amely a rendelkezésre álló antibiotikumok mindegyikére rezisztens.

Közös érdekünk tehát, hogy ne éljünk vissza a természet adta lehetőséggel, ne használjuk „túl” az antibiotikumokat, mert a túlzott felhasználás az alapvető oka annak, hogy hatásukat vesztették.

A felesleges kezelés és a sikertelen antibiotikum kezelés áldozatai pedig a gyermekeink! Hiába gondolja az orvos, hogy helyesen cselekszik, ha a szülő elvárásának eleget téve receptet ír, hiába gondolja a szülő, hogy akkor van biztonságban a gyermeke, ha antibiotikumot kap, miközben nagy veszélybe sodorják a gyermeket felesleges kezeléssel!

 

Próbáljunk a helyes útra térni...

A kórokozók két nagy csoportjával, a baktériumokkal és vírusokkal kell leggyakrabban küzdenünk. A betegségek bakteriális illetve virális eredetének elkülönítése a kezelés szempontjából döntő jelentőségű, mivel a gyermekkori baktériumfertőzések esetén az antibiotikum hasznos, vírusfertőzés esetén hasztalan, sokszor veszélyes lehet.

A baktérium fertőzésben szenvedő gyermekek többnyire nem gyógyulnak meg maguktól és antibiotikum nélkül sok esetben súlyos betegség alakulhat ki. Feleslegesen, vírusfertőzésben adott antibiotikum viszont elősegíti a rezisztens baktériumok kialakulását azáltal, hogy a hasznos, velünk élő, az antibiotikumra érzékeny baktériumokat kipusztítva megfelelő életteret enged a rezisztens törzsek szaporodásának. A felszabadult élettérben a rezisztens baktériumnak nem kell küzdeni a többségben lévő érzékeny baktériumokkal, nem kell külön energiát befektetnie, ahogy az antibiotikumra érzékeny baktériumnak sem kellene harcolni az életben maradásért egy antibiotikum mentes környezetben és uralhatná a terepet. Csak úgy, mint egy vegyszerrel kipusztított kertben, először az igénytelen gyomnövények szaporodnak el, agyonnyomva a nemes növények életkilátásait.

Folytonos dilemmánk, hogy egyfelől a bakteriális fertőzések gyors felismerése és antibiotikum kezelése életet menthet, másfelől az antibiotikumok túlzott és felesleges használata teret enged az antibiotikumra nem-érzékeny baktériumok elszaporodásának.

Ez a tény, egy többnyire magától meggyógyuló gennyes középfülgyulladás vagy torokgyulladás esetén nem okozna nagy veszteséget, de gondoljunk az életet veszélyeztető véráramfertőzésekre! Drámai következménye lehet annak, hogy hiába lövöldözzük ki az egész fegyvertárat, az ellenség páncélja áttörhetetlen, a gyermek élete veszélybe kerülhet korábbi túlbuzgóságunk miatt!
Igencsak meg kell gondolnunk, hogy legnagyobb igyekezetünkkel küzdve a fertőzéssel, helyesen használjuk a lehetőségeinket. Csak akkor és arra lőjünk, aki a valódi ellenség!

 

Használjuk helyesen az antibiotikumokat bakteriális betegségekben, de ne használjuk őket vírus okozta betegségben!

A kóreredet felderítéséhez elsősorban fizikális eszközöket kell igénybe venni, melynek alapja a szülő gondos, tényszerű beszámolója, a beteg alapos (ismételt) vizsgálata, valamint orvosi és szülői tapasztalatunk mellett annak a ténynek a szem előtt tartása, hogy a gyermekkori lázzal járó betegségek 90%-át vírus okozza! A közösségbe járó gyermekek évente 10-12 alkalommal betegszenek meg, többnyire télen. Ezek a betegségek csaknem mindig vírusfertőzés következményei: nátha orrdugulással és orrfolyással, öblös köhögéssel járó hörghurut, nehézlégzést okozó hörgőcskehurut. Gyakori a vírus okozta gége- és légcsőgyulladás, közismert nevén a krupp. A cseppfertőzéssel, légáramlattal terjedő légúti vírusfertőzéseket zömében az RS vírus, rhino-, adenovírus, parainfluenza- és influenzavírusok okozzák. Többnyire nem tehetünk semmit a vírusok ellen.

Az antibiotikumok hatástalanok, ezért nem segítik elő a gyógyulást! Felesleges használatuk, mint már tudjuk, veszélyes!

Jó hír, hogy ezen vírusbetegségek maguktól, gyógyszerek nélkül elmúlnak.
És a baktériumtól mindig félnünk kell? Természetesen nem! A velünk élő baktériumok nagyrészt nem veszélyesek számunkra. Mindkét fél számára előnyös ez az együttélés. A baktériumok megfelelő életteret kapnak az embertől, akinek egész bélcsatornáját milliárdszámban népesítik be, cserébe segítenek az emésztésben, és létezésükkel távol tartják az ember számára veszélyes, kórokozó baktériumokat.

Ne felejtsük el, a vírusok soha nem ilyen békések, ha jönnek, betegséget okoznak!