Minden szülő, nevelő és pedagógus tudja, hogy a gyermeknevelés egyik fő célja, hogy a gyermek értse meg saját magát, másokat, és jól be tudjon illeszkedni környezetébe és a társadalomba egyaránt.



Ahhoz, hogy ez sikerüljön, elégedettségre van szüksége, az elégedettségéhez pedig hitre abban: fontos feladatokat lát el az életben.

Amikor olvas vagy mesét hallgat, értelmével - a történeten keresztül - felismeri a megoldásra váró feladatokat. Saját hitét pedig az erősíti, hogy történeteinek hősei hisznek abban, teljesítik feladataikat, és ez aztán sikerül is nekik.


A mese mint személyiségfejlesztő eszköz
Korunk gyermekirodalmára jellemző, hogy főként szórakoztat és ismereteket közöl. Ez nagyon fontos és hasznos is, ám gyakran kimarad néhány momentum, amelyek célja éppen a gyermek személyiségének fejlesztése volna. Hiszen amit a gyermek hall vagy olvas, annak mozgósítania kell a gyermek képzeletét, fejlesztenie kell intellektusát, gazdagítania kell érzelmeit, meg kell őt békítenie félelmeivel, vágyaival. Hozzá kell segítenie őt: ismerje el, sőt, ismerje föl a nehézségeket az életben, ám találja is meg rájuk a megoldást, valamint éljen a megoldás adta lehetőségekkel.

Oldja a kiszolgáltatottság érzését
Ezek végtelenül fontos dolgok, hiszen a gyermek nagyon ki van szolgáltatva környezetének és a felnőtt világnak, saját sorsának alakulásába vajmi keveset szólhat bele. Ráadásul érzi és tudja is saját kiszolgáltatottságát, mégsem feltétlenül találja meg a kiutat ebből az állapotból. Ebben segíthet neki a mese. Elég csak a szegénylegényből lett királyfira, a legkisebb fiú sikereire, vagy a mostohalányból lett királykisasszonyra gondolnunk. "A mese belső folyamatokat externál, melyek a történet szereplői és eseményei révén válnak érthetővé." (Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1988. 35.o.)

A mese úgy közvetít és ad finom megoldásokat a helyzetre, hogy a gyermek nem érzi, elvárnak tőle valamit, vagy hogy adott egy olyan helyzet, amelyben nem tud megfelelni. A mese biztonságot és reményt nyújt a gyermeknek, és a hitet erősíti benne, hogy minden jóra fordul, csak tenni kell érte.

Ahogy majd a cikksorozat folytatásából láthatjuk, az olvasmányok (sajnos, nem áll módomban felsorolni az összeset, melyet jónak tartok) minden életkorban megfelelnek a gyermek fejlődési szakaszának, a bennük lévő feszültségek hatására keresik az olvasmányaikban az erre való gyógyírt.

Beleélésre tanít
Még egy fontos dologra megtanítják őket a könyvek: nem kell mindent a valóságban is megcsinálni, hiszen beleéléssel is részt vehetünk egy történetben. "Így tanulja meg a gyermek azt, hogy olvasni valamiről érvényes élmény; lelkesedni egy olvasmány hőséért, elérzékenyülni a sorsa fölött, hiteles érzelmi megnyilvánulás." (Mérei Ferenc-V.Binét Ágnes: Gyermeklélektan. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999.)


Cikksorozatunk folytatásában bemutatjuk, hogy melyik életkorban milyen meséket ajánlunk a gyermekek számára.


Láncos Sára
alternatív pedagógus