A gyermekek ösztönösen kreatívak. A rájuk jellemző ábrázolás a világ megismerésére irányul. A körülöttük lévő dolgok megismerése, felfedezése közben találkoznak különféle anyagokkal, és eközben alakítják ki játékélményüknek új színhelyét.

A gyermekek a világhoz fűződő viszonyukat érzelmi síkon élik meg, ezért ábrázolnak, jelenítenek meg specifikusan dolgokat, a korai években különösen a rajz és térábrázolás terén. Rajzaikban - nem tudatosan, de - a globalitásra törekszenek, hiszen a világot is globálisan akarják megismerni.

Röviden a gyermeki ábrázolás jellemzőiről
A gyermeki kreativitás azzal az utánzó tevékenységgel kezdődik, melynek segítségével megpróbálják leképezni az általuk is észlelt dolgokat.
Ez az utánzás a valóság „birtokba-vételének” első lépése. Ebből következik, hogy az óvodás korú gyermekek rajztevékenységét ősi ösztönök irányítják, különösen a valóság birtoklásának ösztöne. Ebben az életkorban rendkívül vizuálisak. Ha ábrázolnak valamit, nem a konkrét dolgot ábrázolják, hanem az adott dolognak a képzetét. Például oldalnézetben is megrajzolják mindkét szemet. Ezt a szakirodalom ideoplasztikus ábrázolásnak hívja, mivel képeiken a részletek megjelenítése sokkal fontosabb az egésznél. Ez jellemző gondolkodásukra is, szívesen elidőznek egy-egy részletnél, hiszen azt emelik ki, ami számukra fontos, ami őket érintette meg érzelmileg. (Ugyanúgy, mint ahogyan történeteiket is mesélik - hivatkozom most az egyel korábbi cikkemre, melyben a gyermekek és olvasmányaik viszonyáról írtam a szeptember másodikán megjelent hírlevélben). Ezen okokból alkotják a 3-6 éves gyermekek tevékenységeit érzelemmel motivált események. Tekintve, hogy fantáziaműködésük nagyon aktív, az emlékek és a kapott élmények indulati feszültségei nagyszerűen megférnek egymással.

A gyermeki rajzok fejlődéséről, a firkától az óvodás rajzáig
A kisgyermekek firkáit a szabadság és a gesztus öröme jellemzi, melyeket később a környezet megismerésének hatására neveznek el.
Érdekesek a felnőttek írását utánzó firkák, melyekben a gyermek afölötti öröme tükröződik, hogy más akar lenni. Tudja, hogy nem ír, de úgy csinál, mintha írna.
Szülőknek is, és pedagógusoknak is figyelniük kell arra, hogy a gyermek fejlődése során meg tudja őrizni a rajzait jellemző dinamikus szabadságot (nem szabad ragaszkodni bizonyos sémákhoz rajzaikat figyelve, úgyis formálódnak maguktól).

A kisgyermekek később rajzaikat már szóbeli közlésekkel, "történetekkel" egészítik ki. Amit az óvodáskorú gyermek ábrázol, nem esik egybe a formák tökéletességével, sőt, sokszor az egyes rajzrészleteket, a rajzon megjelenő cselekvésfázisokat szóbeli közlésük teszi eggyé.

A 3-6 éves korosztály amit lerajzol, azt nem javítja ki.Jellemzőek ekkor az ún. röntgenrajzok, amelyekben a látott jelenségek összhangba kerülnek a gyermeki tapasztalatokkal. Amit tudnak egy bizonyos dologról, az a rajz lényegét képezi. Rajzaik egyes elemei néha "lógnak a levegőben", mivel nem kapcsolják őket össze, bár egybetartozónak gondolják őket. 4-5 éves korukban még nagyon elfogultak saját alkotásaikkal szemben, főleg az arányokat illetően, 5-6 éves korban kezd csak kialakulni a kritikai érzék. Mindannyian láttunk már óvodás rajzokat, melyekből kitűnik, hogy az óvodás korosztályt leginkább a szubjektív színhasználat jellemzi.
Megfigyelhető az is, hogy egy-egy szín hatására annak kiegészítő párjával "reagálnak". "A gyermek ábrázolási szintje a tudatos, irányított látással, láttatással is fejlődik. A belső emlékkép gazdagodik, rajzi formaképzetei csiszolódnak. A gyermekek figyelmen kívül hagyják a megvilágítást, csupán elválasztásra használják a tónusokat." (Erről bővebben: Szappanos István:
Rajzolás, festés, tárgyalakítás. Tankönyvkiadó, Budapest, 1989.)

Nagyon jellemző a díszítési vágy, ami a számukra motiváló környezetben fokozódik. A lányok számára a díszítés ünnepélyességet jelent, a díszek érzelmi töltéssel vannak ellátva. Képeiket egy sajátos zsúfoltság jellemzi, mely két dologból származhat, vagy a hitelességre való törekvésből, vagy az ürességtől való félelemből. (Érdekes tény, hogy tudósok kutatásai szerint ez az ürességtől való félelem a középkori alkotásokat is jellemzi.)

Föntebb volt róla szó, hogy a gyermeki ábrázolás élmény hatására jön létre. A gyerekek úgy ábrázolják a dolgokat, hogy a számukra legtöbbet jelentő lényegi dolgokat vetik a papírra, s mindemellett az „én" megjelenítése igen nagy szerepet kap (ez természetes, hiszen személyiségalakulásuknak és világmegismerésüknek kezdetén vannak, és a gyermek világa én-központú, tehát fontos az „én" meghatározása., megjelenítése a dolgokban.) Újabb érdekes tény, hogy ez a több-nézőpontúság a népművészetre is jellemző.

Mi fejleszti az óvodáskorúak kreativitását?
Nagyon hasznosak lehetnek a különféle díszítő céllal készült agyagmintázások (otthon egyszerűbb a szülők segítségével való gyurmázás, vagy a só-liszt gyurma) és a krumpli- vagy levélnyomat készítés, az ősi népművészeti játékok készítése (pl. gesztenyebaba, kukoricacsuhéjból készült baba, agyagdominó vagy kisebb, egy tömbből készült kis emberszobrok), a kisebb, általuk is elkészíthető háztartási dolgokból kialakított tárgyak (pl. fakanálbaba, papírzacskóból készült egyujjas báb).

Nagyon fontos, hogy a szülők és pedagógusok figyeljenek arra, hogy változatos munkafogások legyenek a mintázásban, kézműves tevékenységben, mert ez segíti elő a gyermekek örömteli tevékenységét.

Kevesen tudják, hogy az óvodások mintázása (pl.: gyurmázás, barkácsolás, papírtépéses foglalkozások) nemcsak a gyermeki kreativitás fejlődését, hanem az ujjpercek csontosodását is elősegíti, mely csak később, 10-12 éves korra fejeződik be.


Cikkem következő részében be fogok mutatni néhány fönt említett „receptet", melyek a kézműves foglalkozások alkalmával nagyon jól alkalmazhatóak akár otthon, akár máshol, de még akkor is, amikor például az anyuka paprikás krumplit készít, és gyermekét nem tudja lekötni. Érdemes ilyenkor maga mellé venni őt a konyhába, kifaragni egy-két mintát egy-egy fél krumpliból, és hagyni a gyerkőcöt, hagy kösse le magát. Továbbá arról is szó lesz, hogy a kreativitásra nem csak a rajzolás és kézműves tevékenység ad alkalmat, hanem azok az érdekes kísérletek is, melyekkel megfigyelhetjük környezetünket. Hogy csak párat említsek: a kukta működésbe lépésekor feltörő gőz a levegőben tudja tartani a kukta fölött elengedett pingponglabdát, vagy a tavakban, folyókban fantasztikusan lehet „kacsázni"
lapos kövekkel. Érdemes bevonni gyermekünket ezekbe a játékokba, feledhetetlen élmények által juttatjuk közelebb ahhoz a világhoz, melyet meg akar ismerni.

Láncos Sára
Alternatív pedagógus