A hiperaktivitás csak öt-hat éves korban diagnosztizálható igazán. Ez a viselkedési zavar olyan összetett, és olyan nehezen diagnosztizálható megbízhatóan, hogy előfordulási gyakorisága valójában nem is állapítható meg pontosan.

Egy két és féléves gyerekre semmiképpen nem mondható ki a hiperaktivitás diagnózisa (lehet, hogy valami félreértés történt?)

A legjellemzőbb tünetek a viselkedés három fő területén jelennek meg: a motorium (mozgásosság), az impulzivitás (indulati élet) és a figyelem.

A hiperaktivitás a motoros működési zavarok kategóriájába tartozik, igazán csak iskoláskorban diagnosztizálható, a viselkedés három fő területén jelentkezik: motorium, impulzivitás, figyelem.

Ahhoz, hogy egy gyerekre kimondható legyen: hiperaktív, nagyon sok jelenségnek együttesen kell fennállnia. A hiperaktivitás egyes tünetei önállóan is jelentkezhetnek, ekkor azonban inkább nevelési problémáról van szó.

Több kutató úgy véli, hogy a hiperaktivitás megjelenésének intenzitásában is szerepet játszik a szülői hozzáállás, a toleráns, illetve intoleráns családi légkör.

Elkülönítik a "szituatív" hiperaktivitást és a "valódi", tulajdonságból adódó hiperaktivitást.

A két kategória közötti különbség talán úgy érzékeltethető, hogy amíg a "szituatívan" hiperaktív gyerek pl. csak otthon viselkedik hiperaktívként, addig a "valódi" hiperaktív gyerek mindenhol egyformán viselkedik. Természetesen csak ez utóbbi tekinthető hiperaktivitásnak, az előbbi oka a nevelési hibákban keresendő.

Tünetek:

A motórium területéről (a diagnózishoz legalább két tünetnek kell fenn állnia az alábbiakból):

1. A gyermek megállás nélkül futkározik, a helyiség bútorait rendszeresen mászókának használja.

2. Képtelen egy helyben ülni.

3. Ülő helyzetben is izeg-mozog.

4. Alvás közben is sokat mozog.

5. Olyan, mintha "fel lenne húzva".

Az impulzivitás tünetei (a diagnózishoz legalább három tünetnek kell fennállnia az alábbiakból):

1.Gyakran előbb cselekszik, mint ahogy gondolkodnék.

2.Feltűnően gyorsan és sokszor vált át egyik cselekvésből a másikba.

3.Feladatait, munkáját képtelen megszervezni.

4.Életkorához viszonyítva túlzottan sok ellenőrzést igényel.

5.Játékokban, a csoportban nagyon nehezen tudja kivárni, míg sorra kerül.

A figyelemzavar tünetei (a diagnózishoz legalább három tünetnek kell fennállnia az alábbiakból):

1.Gyakran nem tudja befejezni, amit elkezdett.

2.Gyakran észrevehető, hogy "nem figyel oda".

3.Figyelme könnyen elterelhető.

4.Képtelen koncentrálni az iskolai munkájára vagy más, folyamatos figyelmet igénylő feladatra.

5.Nem tud tartósan játszani egy játékot, illetve nem tudja tartósan lekötni magát egy játékszerrel.

Tanácsok hiperaktív gyermekek szüleinek:

1. Fogadják el a gyermeküket olyannak, amilyen. A kimért viselkedésre való kényszerítés olyan az ő esetükben, mintha verebet tanítanánk lépkedni. Lelassulhat a gyermek fejlődése, ha a mozgási aktivitásától megfosztjuk.

2. Ne kiabáljanak a gyerekkel, ne akarják erőszakkal irányítani.

3. Amennyiben megfigyelik gyermekük tevékenykedését, rájöhetnek, hogy a rendetlenséget maguk körül nem a rombolási vágy hozza létre. (egyszerűen érdekes neki, hogy milyen hanggal esik le a könyv a polcról. Próbára teszi az erejét (eltör valamit).

4. Mit tehetünk a cél elérése érdekében?

Szerelkezzünk fel nagy adag nyugalommal, és magyarázzuk el, mit miért kell megcsinálnia.

(pl.: miért kell este lefeküdni? – mert este, amikor sötét van, mindenki lefekszik. Mi is, a cica is, a kutyus is aludni megy. Ismételjük el magyarázó mondatainkat tízszer, különböző hangsúllyal, mutassuk meg az üres utcát az ablakon át.)

5. A hiperaktiv gyermek „lobbanékony”. Ne szóljunk rá türelmetlenül, vagy hangosan, hanem nyugodtan magyarázzuk el, hogy amit csinált az miért rossz.

6. Fogadják el, hogy az éppen valamilyen tevékenységbe belemerült gyermekük nem reagál az első hívó szóra.

7. A „tiltott” elfoglaltságtól igyekezzenek elvonni a gyerek figyelmét ugyanolyan érdekes, de kevésbé veszélyes dologgal.

8. Olvassanak gyermeküknek és beszélgessenek velük a hallottakról.

A hiperaktív gyermeknek szüksége van a nyugodt játékokra!

9. Alakítsanak ki közös napirendi pontokat. A napi rendszerességgel végzett programok a biztonság érzetét keltik a gyermekben.

10. Igyekezzenek elérni, hogy a gyermek minél kevesebb időt töltsön a TV, vagy a számítógép előtt.

11. Próbálják meg elérni gyermeknél, hogy cselekedetét előre tudja elemezni, értékelni, felmérni annak esetleges veszélyes voltát.

12. Béküljenek meg azzal, ha a gyermekük esetleg csetlik-botlik. Nem kell azonnal felugrani és a segítségére rohanni. Egy-egy kis horzsolás még nem jelenti a világ végét.

forrás:naturalpatika.hu