Ezek azonban nem minden esetben adottak, és sok családban előáll a helyzet, hogy dönteni kell: bölcsődébe adják-e a picit, vagy más módon oldják meg a felügyeletét, miközben az édesanya újra munkába áll. Amikor az anya nem érzi jól magát pusztán anyaként, és visszavágyik a munkahelyére, rossz körök indulhatnak el. Ha nem vállalja, hogy szeretne az anyaság mellett dolgozni is, ezt önfeladásként élheti meg, az anyaszerepet pedig áldozatként, és rengeteg negatív indulat halmozódhat fel benne, ami egyik családtagnak sem jó. 

Ha a „mártíranya” szerep helyett a „karrierista nőszemély” szerepét vállalja magára, és visszamegy dolgozni, gyakran találja szembe magát a környezet rosszallásával és saját kétségeivel, még akkor is, ha az apa otthon tud maradni a gyerekkel. Fontos, hogyha hosszas mérlegelés után az anya meghozza a döntést a munkába állásról, akkor lássa be és képviselje, hogy erre szüksége van, hogy ne legyen frusztrált, ezáltal jobb anya legyen, és a gyermekével töltött időben teljes lényével rá figyelhessen. 

Amikor a család anyagi helyzete kényszeríti a szülőket arra, hogy az anyuka is dolgozni kezdjen, az a fő érzelmi megterhelés, hogy le kell mondania a vágyott együttlétről a kicsivel, és sok édesanya úgy érzi, hogy ezzel túl hamar löki ki a világba a gyermekét. 

• Amikor kényszerhelyzet adódik, az a teendő, hogy felnőttként elfogadjuk a körülmények alakulását, és a lehető legjobbá, leginkább elviselhetővé tegyük a pici és ön­magunk számára, mert így tudjuk átsegíteni gyermekünket is a nehéz változáson. 
• Lehet szomorkodni, háborogni a helyzet miatt, jogosak is ezek az érzések, ám ha nem lehet másképp megoldani, bele kell nyugodni, és érdemes abba fektetni az energiákat, hogy a pici minél kevesebb veszteséggel vészelhesse át az eseményeket. 
• Gyűrjük le félelmeinket, rossz érzéseinket, mert ezzel segítünk a legtöbbet a gyereknek. Viselkedésünk és tudattalan üzeneteink jelzik számára, hogy neki mit kell éreznie. 
• Ha magabiztosak va­gyunk, és azt közvetítjük, hogy biztonságban tudjuk ott őt, könnyebb lesz elfogadnia. Ha ijedtek vagyunk, rossz érzésekkel küszködünk, féltjük őt, akkor nagyon nehéz a kicsinek belőlünk merítenie az erőt. 

Gyakran nem a család döntése, hogy mikor kerül sor az anya munkába állására. Ideális esetben a hosszabb, egész napos elválások ideje nem jön el a gyermek harmadik életéve előtt. Ekkor már meg lehet vele beszélni, hogy mi történik vele, hogy miért van erre szükség, és arra is képes már, hogy tud­ja, ha el kell is reggel válni, délután újra együtt lesz majd a szüleivel. A kisebb gyerekeknél ez még nehéz feladat, így az elválás nagyobb terheket róhat rájuk. 

Mégis előállhat a helyzet, hogy a pici egy-, kétéves korában újra dolgoznia kell az anyának. Érdemes ilyenkor alaposan átgondolni, hogy mi a legjobb megoldás. Az a leginkább ideális, ha az apa otthon tud maradni gyeden, de ez ma még igen ritka Magyar­országon. Hogyha van nagyszülő vagy közeli rokon, aki tudja vállalni a gyermek felügyeletét, sokat jelent, ha a pici ismerőssel, szeretett emberrel lehet együtt. 

Fontos, hogy a szülők megbízzanak abban, akire ráhagyják a gyermeküket. Még jobb, hogyha a saját környezetében, otthonában maradhat, hiszen amire most szüksége van, az a lehető legtöbb biztonságot nyújtó ismert dolog. Ha nincs rokon vagy ismerős, aki 

a babával maradna, meg kell keresni azt a bölcsődét, amelyben nyugodt lélekkel ott meri hagyni és biztonságban tudja a szülő a picit. 

• Ha nem tud is még beszélni, mindig mindent beszéljünk meg a picivel. Azt is, ami történni fog, azt is, amit mi érzünk, és fogalmazzuk meg számára a saját érzéseit is. 
• Jelezzük neki, hogy biztosak vagyunk abban, hogy ő jó helyen lesz, aranyos felnőttek és szeretni való gyerekek között. Mondhatjuk, hogy hiányozni fog, és nagyon várjuk majd mi is az újbóli találkozást. 
• Biztosítsuk afelől, hogy mindig, de mindig visszatérünk hozzá, sosem fogjuk magára hagyni, és segítsünk neki tájékozódni az időben is (például mondjuk, hogy a délutáni alvás után találkozunk újra). 
• Gyakori, hogy ilyen változáskor a gyerekekben felerősödik a szeparációs szorongás, anyássá válnak, semmit sem akarnak anya nélkül csinálni, rövid időre sem maradnak el szívesen ismerősökkel, és éjjel is gyakran ébrednek, hogy ellenőrizzék, ott van-e anya. 
• Fontos, hogy a szülők mindig kielégítsék a gyermek igényét, a munkaidőn kívül ne hagyják másra, éjjel is mindig keljenek fel hozzá, segítsenek megerősíteni a biztonságérzetét.