"Reszketve várta az utolsó pillanatot. Szép volt az együtt töltött néhány hét, talán két hónap is volt... de most vége. Könyörtelenül közeledik az elkerülhetetlen szakítás. Nem tudta, fájni fog-e - csak azt tudta, nem kerülheti el elődei sorsát. Azt hitte, ő különb, mint az előzőek, de már tudta, nem az. Volt egy pont, ahol elgyengült, és tudta, ez az ő Achilles-sarka. Hirtelen érezte, ahogy meghajlik - a föld közeledni kezdett, és akkor meghallotta a reccsenést... és már tudta, itt a vége."

Na, hát körülbelül ezt érezhetik a Kisebbik nadrágjai. Én még soha nem láttam gyereket, aki ilyen tempóban szaggatta volna el a farmerjait, mint az én kékszemű kisfiam... akármilyen minőségű, akármennyi pénzbe kerülő nadrágot veszek is neki, az holtbiztos, hogy legeslegkésőbb két hónap múlva a térdrész papírvékonyra fogy, és aztán a nadrág egyszercsak egy javíthatatlanul brutálisan nagy szakadással hordhatatlanná válik, esélyt sem adva holmi megvarrásoknak vagy felvasalható matricák általi eltakarásnak.

A szétszakadt kis farmerokat persze mindig elteszem, hogy majd csak kezdek velük egyszer valamit, ugye, de aztán sosem kezdek, mert - már említettem korábban - varrni nem tudok, pár fércöltés telik csak tőlem, de ez a maximum. Ám mikor a múltkor a kisfiam egy héten belül (!) már a második nadrágját szakította totálisan keresztbe, akárcsak a nadrágban, bennem is elpattant valami, és azt mondtam: na MOST csinálok valamit, mert a hócipőm tele van az egymás tetején heverő rongyos farmerekkel.

A legegyszerűbb megoldásként egy felsőrészre kitűzhető virág képét vizionáltam - gondoltam, ha ronda lesz, legfeljebb nem tűzöm ki sehova, legfeljebb a kuka aljára. :-) De végül egészen vállalható lett, úgyhogy gondoltam, megmutatom Nektek is... a varrni jól tudó kedves olvasóktól előre is elnézést, mert tényleg nagyon egyszerű virágkitűzőről lesz szó, tulajdonképpen nincs is mit magyarázni rajta, de nekem ez is sikerélmény volt :-)


Először is a különféle színű farmeranyagokból virágformákat vágtam ki, egyre kisebbedő méretben.

Ezeket egymásra helyeztem - alulra a legnagyobbat, fölé pedig a kisebbeket -, és pár öltéssel összevartam a középpontban a rétegeket.

Még egyszer átszúrtam a virágot, hogy a tű legalul legyen. Ezután visszabújtattam úgy a tűt, hogy középen  jöjjön ki, a legnagyobb virág fölött, de a következő alatt. A virág közepéhez közel körben elvezettem a tűt felül-alul, és meghúztam a cérnát - azaz egy kicsit beráncoltam ezt a legalsó réteget. Ezután a következő réteg fölé bújtattam a tűt, ezt is beráncoltam egy kicsit, és így tovább, amíg ki nem értem a virág tetejére.
A ráncolásoktól enyhén hullámosak lesznek a virág szirmai:

Végül pedig a virág közepére és egy kicsit távolabbra is varrtam néhány pici kék gyöngyöt, és itt-ott kihúztam pár szálat a szirmok széléből, hogy kicsit rongyosabbak legyenek.

Ezzel készen is lett a Kisebbik által olyan bőkezűen szponzorált farmervirágom. Szúrtam az aljára egy biztosítótűt, és már tesztelhettem is egy kabáton.

Az az igazság, hogy... nekem tetszik. :-)