Tejesdoboz-újrahasznosítás

forrás:kifli és levendula
Az egyik legkedvesebb munkám következik :-)
Persze, amikor kigondoltam, még nem tudtam, hogy így fog tetszeni a végeredmény mindenkinek, de éppen ez a jó a kreatív alkotásban, hogy sosem tudhatom, amit elképzelek, hogyan fog végül megvalósulni. Néha nem lesz olyan jól sikerült, máskor pedig - mint most - még annál is jobban szeretjük az elkészült tárgyat, mint ahogy azt előre elképzeltem. És talán a legfontosabbal kellett volna kezdenem - a két kicsi olyan őszinte elragadtatottsággal vette kézbe az eredményt, hogy most így hirtelen nem is tudom, mikor kaptak olyan ajándékot, ami ennyire tetszett volna nekik...

Ott kezdem, hogy nálunk naponta 3-4 liter tej elfogy, mindannyian nagyon szeretjük, csak úgy magában, kávéalapnak, kakaónak, főzős-sütős alapanyagnak - így aztán rengeteg tejesdobozt dobunk ki. És sajnos az ilyen dobozok a közhiedelemmel ellentétben nem gyűjthetők szelektíven, hiszen közel sem csak papírból vannak - a legtöbb tejesdobozon fel is tüntetik, hogy nem szabad szelektív gyűjtőbe dobni.
Szóval, egy ideje gondolkodom már azon, hogyan lehetne a tejesdobozokat valahogyan újrahasznosítani, legalább néhány darabot, azzal is jobb lenne a lelkiismeretem. Egy nap, amikor újfent a dobozokat hajtogattam a szemetesbe, eszembe jutott, hogy ezzel a jó kis hasábformával azért lehetne kezdeni valamit... és a következő pillanatban meg is volt az ötlet, és kitűztem magam elé az újabb célt:  kastély formájú írószertartót készítek az öt kidobásra váró tejesdobozból. :-)

Túl sok alapanyag ehhez a munkához sem kellett, csak a szokásosak: fehér alapozófesték, rózsaszín akrilfesték, fekete alkoholos filc, néhány szép mintás papír, sniccer, papír- és pillanatragasztó.


Először is levágtam a tejesdobozok tetejét: egyet jó magasra hagytam, kettőt közepesre, kettőt pedig aránylag alacsonyra vágtam, és a dobozokat pillanatragasztóval egymáshoz rögzítettem.

Jöhetett a szokásos festős forduló: a dobozkomplexumot két rétegben lefestettem fehér alapozófestékkel, aztán egy rétegben rózsaszín akrilfestékkel, és egy éjszakát hagytam száradni az egészet.

Másnap sniccerrel óvatosan előkarcoltam az ablakok formáját, aztán óvatosan bevágtam a karc mentén a dobozkartont. Nem baj, ha nem egyenletes a vágás, mert itt kap szerepet a fekete alkoholos filc: ha készen vannak az ablakkivágások, a filccel rajzoljuk szépen körbe az ablakokat, és kicsit cifrázzuk ki a kereteket - máris nem is fog látszani semmi az esetleges vágási hibákból.

A mintás papírokból függönyformákat vágtam ki, a fekete alkoholos filccel rájuk rajzoltam az elkötőzsinórokat, aztán az ablakok belsejébe ragasztottam őket. A közepes méretű dobozok felső részére az egyik mintás papírból két-két kis ablakot kivágtam, a fekete filccel körberajzoltam, és felragasztottam.

Barna papírból virágcserepeket vágtam ki, zöld mintás papírból pedig kis bokrokat - ezeket is felragasztottam a falak elejére. 

Végül pedig zöld csíkos kartonból kivágtam a kunkorodó tetőket, és a falak tetejére ragasztottam őket.

És ezzel el is készült. Feltöltöttem mindenféle írószerekkel, tollakkal, filcekkel, hurkapálcákkal - és az igazság az, hogy a kicsik azonnal ki is pakolták belőle őket, mondván: "később visszapakolunk bele mindent, de most játszunk vele egy kicsit!", úgyhogy a kastély hamarosan egy Playmobil királylány otthona lett. Bár tény és való, ezzel sem volt semmi gond :-)