Szeretnivaló figurák kinőtt kesztyűkből

Most, hogy bejött a hideg idő, nekiültem, és átnéztem a téli holmijainkat. És mint minden évben ilyenkor, most is megállapítottam, hogy a kicsik mindent kinőttek, sapkát, kesztyűt, kabátot, tényleg mindent... A kabátokat és a jobb állapotban lévő sapkákat persze tovább tudjuk adni, de a kesztyűk mindig annyira elhasználódnak, hogy azokkal nincs mit tenni. Vagy legalábbis eddig nem volt, mert amióta Amanda oldalán láttam a kesztyűk felhasználására egy továbbgondolásra nagyon is érdemes ötletet, nem sajnáltam különösebben a kesztyűk elhasználódását és kinövés általi elalkalmatlanodását...

(No jó. Ha őszinte akarok lenni, igazából alig vártam már, hogy a kesztyűk felszabaduljanak...)

És mivel a lenti ötlethez pár kinőtt kis méretű zokni sem árt, egyből itt volt az alkalom, hogy a zoknik között is rendet tegyek... ez a kézműveskedés tulajdonképpen nagyon hasznos dolog, lássuk be :-)

Szóval, elérkezett az a boldog pillanat, amikor végre hozzákezdhettem ezeknek a kesztyűből készült figuráknak, úgyhogy kikészítettem a legfontosabb hozzávalókat: az egyujjas kesztyűket, fél zoknikat, lencsét/sárgaborsót/rizst, préselt papírgolyókat, fapálcikákat, befőttes gumikat, fekete alkoholos filctollat, pillanatragasztót, gombokat és pár apró tárgyat.

A kesztyűket a csuklórészig megtöltöttem rizzsel (de persze sárgaborsó vagy lencse is használható, vagy bármi hasonló, ami otthon van), és befőttes gumival elkötöttem.
(Ügyeljünk, hogy az ujjakba is jusson töltés.)
A papírgolyókba fapálcikát szúrtam.

A pálcikákat bedugtam a kesztyűk belsejébe (a  gumi enged ennyit). A zoknik szárait levágtam, és ezeknek a végét is elkötöttem gumival. Az így keletkező "sapkákat" a figurák fejére húztam.
Aki nem kapott fejfedőt, abból eszkimó lett, kapucnival :-)

Ezután pedig kialakítgattam a figurák végleges külsejét: a filctollal megrajzoltam az arcukat, gombokat ragasztottam a ruhájukra, és a kezükbe mindenféle tárgyat ragasztottam.

Hát ők lettek pár kinőtt egyujjas kesztyűből és zokniból... a kicsik reakcióiról még nem tudok beszámolni, mert ezek közül néhány figura az adventi naptárjukba megy majd, úgyhogy nem mutathattam meg nekik, de nagyon-nagyon bízom benne, hogy szeretni fogják őket. :-)

U. i. Nekem ez az utolsó, barna ruhás eszkimólányka a kedvencem... nagyon nagy a kísértés, hogy őt megtartsam magamnak... :-)

forrás:kifli és levendula